Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
I. BEVEZETÉS.
megtérnek. 27 ) Ugyanígy a szepesi káptalan templomába is a környéken lakó hívek, valamint a nem-katolikusok is nagy számmal gyülekeztek. 28 ) Ezeket a jelenségeket csak úgy érthetjük meg, hogy feltesszük: az orthodoxok nem tekintették teljesen idegeneknek a katolikus szertartásokat, s viszont a katolikusok sem tartották amazokat egyszerűen pogányoknak. Ahogyan az orthodoxok felkeresték a katolikus templomokat, a katolikusok viszont orthodox istentiszteletre járhattak. Az együttlakás a köztük való idegenkedést enyhítette. Brassóban a XIV. század végén görög keleti oláhok, bolgárok és örmények a katolikusokkal vegyesen laktak. 29 ) Mátyás király V. decretumából arra következtethetünk, hogy egyes helységekben a skizmatikusok voltak többségben. 30 ) Mindennek természetes következménye volt, hogy a katolikusok közül is többen az orthodox keresztyénségre tértek át. 81 ) Zsigmond király rendeletei a katolikusok és skizmatikusok házasságkötésének megtiltásáról, valamint a hátszegi és miháldi kerületekben az oláh papoknak a katolikusok keresztelésétől való eltiltásáról 32 ) azt bizonyítják, hogy sokfelé elmosódott a különbség az orthodox és a katolikus vallás között. Legalább is amikor a katolikus szülők gyermeküket orthodox pappal kereszteltették meg, ezt nem tehették úgy, mintha a keresztyénségtől fordulnának el. A királyok is annyira különbözően viselkedtek az orthodoxokkal szemben, 33 ) hogy a köznépben nem alakulhatott ki egy általánosan elítélő vélemény. Erdélyben a XVI. század elején a lakosságnak már egynegyede oláh, tehát orthodox. 34 ) Az ország egyéb területein ugyancsak nagy tömegekben él nem-katolikus vallású nép. A keleti felekezetűek tehát már puszta jelenlétükkel megtanították a magyarságot, hogy van keresztyénség a római pápától függetlenül is. Amíg ezt a tényt a Nyugaton élő népek csak hallomásból tudták, vagy egyáltalában nem is tudták, addig Magyarország közvetlenül tapasztalta. Hazánkban még ott is, ahol tiszta magyar lakosság élt, valószínűleg ismerős volt az orthodox vallás létezése. 27 ) Vatikáni magyar okirattár 1/4. Bp 1889. 417. Érdujhelyi i. c. 40. 28 ) Érdujhelyi i. c. 40. Vö. meg: Vatikáni magyar okirattár 1/2. Bp 1885. 367. 369. 2B ) Vatikáni magyar okirattár 1/4. 163. Érdujhelyi i. c. 41. 30 ) 1481:3, 1. Lásd a 26/j-t. 31 ) Érdujhelyi i. c. 43. 32 ) Érdujhelyi i. c. 42k. 3S ) Hodinka 24 ) j-ben i. m. 19kk. 34 ) Jancsó Benedek, Defensio nationis Hungaricae. Bp 1920. 17. Vö. még uott 45.
