Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
I. BEVEZETÉS.
történetírók azzal szokták kiegyenlíteni, hogy rámutatnak a hitegységre, mely egyrészről a római és másrészről a bizánci s bolgár egyház között a XI. század közepéig fennállott. 23 ) De mindenképpen tény, hogy a magyarság kezdetben két különböző formában ismerte a keresztyén vallást. A római pápa és a bizánci pátriárka között régóta dúló féltékenységi küzdelem ismerete alapján valószínű, hogy a latin és a görög szertartású papok kölcsönösen nem látták szívesen egymás munkáját. Az ilyen féltékenykedést a magyarság hamarosan észrevehette. Amikor aztán a szakadás beállott, bizonyára nem ment simán a görög szertartású kolostoroknak és papoknak a latin szertartású közösségben való elhelyezkedése. Jóllehet a tatárjárás koráig ezek a görög kolostorok, templomok teljesen átalakultak, 24 ) még azután is megmaradhatott a nép lelkében annak az emléke, hogy a keresztyénségnek van egy másik, szintén becses formája. Viszont a tatárjárás után ismét megismerkedett a magyarság a görögkeleti vallással, 25 ) most már azonban egészen más módon. Megkezdődött az oláhok, rutének, később a szerbek bevándorlása, s ezek magukkal hozták orthodox hitüket. A katolikus őslakosság eleinte bizonyára éppen úgy nem törődött a jövevények másféle hitével, mint ahogy a jelenlétével sem. Később pedig főleg az adózás, a tizedadás ügye foglalkoztatta a hatóságokat. A különböző törekvések között végül a jövevények érdeke győzött; a tizedfizetés alól felmentették őket. Az ezt tárgyaló törvények skizmatikusoknak mondják őket és szembehelyezik a keresztyénekkel. (1481 : 3—4. 1495 : 45.) 26 ) Ezzel egyezően a hivatalos álláspont kétségtelenül az volt, hogy ezek az orthodox vallásúak nem tartoznak a keresztyénség egyeteméhez. De a köznép nem mindenütt és nem minden esetben vetette meg őket mint ,,nem-keresztyéneket". Mihelyt megindult a népkeveredés, elkerülhetetlen volt a vallások kölcsönös megismerése és valamelyes megbecsülése. IX. Bonifáciusz pápa 1402-i bullája szerint, amelyben a kassai Szent Erzsébet templomnak búcsúkat engedélyezett, az említett plébániatemplomba mind a hívőknek, mind a nemkatolikusoknak nagy sokasága szokott összeseregleni; ez utóbbiak oláhok és rutének, kik közül utóbbi időben többen a katolikus vallásra tértek s napról-napra többen 25 ) Pl. Hóman i. m. I. 170. 24 ) Hodinka Antal, A munkácsi görög-katholikus püspökség története. Bp 1909. 11. 26 ) Hóman i. m. II. 190. 2B ) M. Ttár. 1000—1526. évi tcikkek. BD 1899. 388k., 588k.
