Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)

VI. BEFEJEZÉS

tisztításáért folyik a kemény küzdelem. A mise körüli harcok irodalmi emlékei kellőképpen tanúsítják, hogy a magyarországi lutheri reformáció ugyancsak az Egyház istentiszteleti életének helyreállításán munkálkodott. Az énekek szerzése és az énekeskönyvek kiadása szintén a gyülekezet épülését szolgálja. Az egyes híveket pedig a káték, a prédikációk s a tanítás egyéb eszközei, mint például Sztárai dialógusai, vezetik Isten igaz tiszteletére: az üdvösségnek egyedül Krisztustól való varasára, az egyedül Isten irgalmasságában való bizodalomra. A reformátorok e munkájához képest jelentéktelen a szervezkedésre s általában a külsőségekre fordított gond. 7. A keresztyén Egyház életének története mindenkor szenvedések és üldöztetések története. Luther műve hazánkban is kezdettől fogva szenvedett azoktól, akik be nem fogadták. A felsőség az egész korszakban nyilt szándékkal meg akarja semmisíteni a mozgalmat, de előbb az országgyűlési törvények végrehajtásának lanyhasága, később az ország szétesése miatt elfojtani nem tudja. A római egyház is üldözi, bár szinte tehetetlenül kénytelen nézni híveinek a reformáció iránti rokonszenvét s ahhoz való pártolását, valamint a gyülekezetek reformálását. A magyarországi reformációnak e sorsát Luther a lehetőség szerint figyelemmel kisérte. A török előnyomulását prófétai lelke fájdalmával és hitével szemlélte. Ha szükségét látta, bátorított; ha kellett, tanított és irányított. Személyes kapcsolataival általában nagy mértékben munkálta ügye befogadását.