Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)

VI. BEFEJEZÉS

galom tanításaival. Érdeklődésük részint kíváncsiságból, részint vallási szükségérzetből, részint humanista szellemből fakad. Az új szellemet elsősorban a lutheri könyvek közvetítik. Az országhatárokon átnyúló, a szellemi mozgalmak szelét hamar megérző királyi udvari élet is élénken reagál a németországi eseményekre. A személyekre való hatás köre egyre-egyre tágul. Ä XVI. század közepén leér a falvak lakosságához. Ezzel a térbeli terjedéssel jár együtt az, hogy az ország törzslakossága a nemzeti nyelvek különbsége nélkül megismerkedik Luther művével, és szívesen fogadja. 2. A lutheri egyházjavítás természetével függ össze az, hogy nem annyira Luther személye áll az érdeklődés középpontjában, mint inkább maga a keresztyénség megújulása. Míg Németországban sokszor szól a lelkesedés a bátor németnek, addig nálunk az Isten igéjének szeretete a buzgóság kútfeje. 3. A magyar reformáció általában az Isten igéjének jegyében indul és halad útján. Akik a húszas években a vallást bírálgatják, a hibákat, romlásokat az újra hirdetett és olvasott Ige tükrében látják meg. A magyar reformátoroknak mind az a gondjuk, hogy a törvény és az evangéliom tisztán, hamisítatlanul közöltessék a hívekkel. A keresztyének Luther tanítása szerint az Igében Krisztus ingyen kegyelmét, általában a magát kijelentő Isten szavát veszik. Luther hű tanítványainak a tanításában a Szentírás megbecsülése nem egyszerűen a humanista forrástiszteletből táplálkozik, hanem abból a szükségérzetből, hogy a bűnös ember választ kapjon tehetetlenségében erre a kérdésre: kiben bízzam, hogyan üdvözülök. 4. A lutheri reformáció intézményessége Magyarországon abban nyilvánult, hogy az igehirdetés visszanyerte a gyülekezetekben eredeti jelentőségét. Míg Luther hazájában és másfelé sokhelyt a felsőség intézkedései tették általánossá a reformációt, addig nálunk ebben a korban egyedül az igehirdetés, az Isten kegyelmének eszközei, tehát tisztára egyházi intézmények munkálták a keresztyénség megújulását. Ezzel a ténnyel magyarázható meg az, hogy a vizsgált korban sem Magyarországról általában, sem egyes területekről nem mondhatjuk el, hogy ott Luther keresztyénsége teljes mértékben megvalósult. Ellenben Luther művének hódítását mindenütt megállapíthatjuk, ahol újra a Krisztus evangéliumát hirdették és megint hamisítatlanul nyújtották a szentségeket a gyülekezetekben. Az igaz keresztyénségnek ez a normája anynyira jellegzetesen lutheri, hogy mihelyt más mértéket alkalmaztak, — mégha csupán formálisan is —, már tar-