Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)

V. A TANÍTVÁNYOK.

sabbnak állított kérdésre más feleletet adott, mint Kálvin és hívei.

270

) igaz, hogy Heltai nézetváltoztatásait esetleg azzal is lehetne magyarázni, hogy határozatlan és alkalmazkodásra hajló jellemére utalunk. Azonban ilyen magyarázattal csupán Heltai keresztyénségének alakulását értethetnők meg; ellenben társai magatartásának motívumai még mindig felderítetlenek maradnának. Joggal vizsgáljuk tehát Heltai alakján a magyar reformáció változásait. Melanchthon hatásának kutatása szempontjából sem érdektelen. Nála is nyilvánvaló, hogy Melanchthon munkássága sem közvetlenül, sem közvetve nem okozta okvetlenül a keresztyénségnek a kálvinizmus felé való terelődését. íme Heltai, irodalmi működését nézve, az 1550-es évek végéig nyugodtan tekinthető a lutheri reformáció hívének. Már pedig ha Melanchthon hatásának része lenne Heltai irányváltozásaiban, akkor azok előbb történnek. 27

°) Vö. e ponthoz Dávid Ferenc önbizonyságát Két könyvében, idézi Jakab i. m. 90. L. még uott 64.