Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
V. A TANÍTVÁNYOK.
tartotta, hogy egyes felbukkant ellenvetésekre válaszoljon. A keresztyén hit ágainak magyarázatában az elsőnél homloktérbe tolja a Szentháromság kérdését. „Csak egyetlen egy igaz és bizony Isten vagyon, de ez igaz, és egy bizony és megosztathatatlan Istenségben három szömély vagyon: Atya, Fiú és Szentlélek." S ezen a ponton hosszan megállapodik, részletesen felel a felvetett kérdésre: hogyan lehetséges ez? Egyéb könyvei mellett hatalmas szolgálatot tett Heltai a magyar reformációnak a nyomdájában kiadott Szentírásfordítással is. A fordítás munkájában ő maga is résztvett, bár mellette még hárman végezték: Gyulai István, Ozorai István és Vízaknai Gergely. A fordítás részekben jelent meg; befejezve nincs; de ami kikerült a sajtóból, a reformáció ügyét szolgálta. Külön kell említenünk a Zsoltárok fordítását, mert ez kizárólag Heltai műve. Borbély István kimutatta, hogy Heltai a Vulgata mellett különösen Luther bibliáját használta. 284 ) Irodalmi működésének egészét tekintve megfigyelhetjük, hogy Heltai az ötvenes évek végéig a lutheri reformáció emberei közé tartozott, azonban nem mutatkozott olyannak, mint aki bensőleg átélte a lutheri keresztyénséget. Pedig a próbatétel ideje hamar elkövetkezett. Már az 1553-ban megjelent kátéja arra vall, hogy korán vallást kellett tennie a Szentháromságról való tanítás dolgában. 1544 tavaszán Stancaro magával hozta Erdélybe Serveto nézeteit. 265 ) Az új tanítás ugyan kezdetben christologiai érdekűnek mutatkozott, de eredettől fogva a szentháromsághitet tette próbára. A Stancaro működésével kapcsolatos vitáknak lett eredménye a kolozsvári lelkészek hitvallása, amelyet Heltai Wittenbergben adott ki 1555-ben. 268 ) Jellemző azonban, hogy Heltai az előszóban szükségesnek tartja megjegyezni — igaz, társaira is vonatkoztathatóan: azért tesznek bizonyságot az igazságról, nehogy hallgatásuk gyanút keltsen bárkiben, mintha azok bolondságait helyeselnék. 267 ) Tény azonban, hogy ez időben még helyt állt. Hirdette, hogy az ördög kezdettől fogva felhasználta az egyház elleni harcában a sophistikát. 288 ) Csakhogy, amiként akkor a legtöbben, nem ezen a felismert igazságon megállva védte az evangéliomi egyházi tanítást, hanem a maga részéről ugyanúgy próbakőnek ítélte a felhozott kérdést, mint 284 ) Borbély i. c. M. Nyelvőr 1910. 213. 265 ) Borbély i. c., Erdélyi Múzeum 1931. 229kk. 286 ) Confessio de mediatore etc. RMK III. 432. 287 ) Uott A3. 288 ) Uott Praefatio.
