Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
V. A TANÍTVÁNYOK.
a megegyezésre, amíg alapvető felfogásokat nem tisztáznak. Luthernek azonban szerfelett nehéz volt a helyzete. Éppen neki lehetetlen volt elhárítania magától a vitatkozást, a meggyőzésre való készséget, mert mihelyt vonakodik a tárgyalástól, azonnal feltámad ellene a vád, hogy bizonytalankodik, gyengének érzi magát a másképp vélekedőkkel szemben. Ez a körülmény magyarázza egyébiránt azok eljárását is, akik hazánkban mint Luther tanítványai mindanynyiszor feleltek a lutheri úrvacsorai tanítás támadóinak és emiatt „lutheriak" és „szakramentáriusok'" kölcsönösen az úrvacsora ügyét tették a helyes reformált keresztyén tanítás középpontjába. Ez a problémaeltolódás a magyar reformáció történetében sokat megmagyaráz. 9. Heltai Gáspár. Utoljára Heltai Gáspár alakjával foglalkozunk, mert sok tekintetben alkalmas arra, hogy az ő révén a lutheri reformáció magyarországi történelmének egyik igen fontos fejezetébe tekintsünk. Vele Erdélybe térünk vissza, hol Luther hatásának első nyomait kerestük. Már akkor láttuk, hogy a szászok milyen hamar kapcsolatot találtak a wittenbergi reformációval. A 20-as évek elmultával is folytatódott köztük a vallási élet átalakulása. Nem gyors iramban ment végbe e változás,de annál következetesebben haladt előre az evangélikus keresztyénség kifejlése. Sajátságos az is, hogy e folyamatban rész jutott humanista férfiaknak, még pedig úgy, hogj- működésük egyenesen az Ágostai Hitvallás és a szászországi egyházi élet szerint való fejlődést szolgálta. Ennek a szász reformációnak legnagyobb munkása Honter János volt; humanistából lett Erdély evangélistája. Talán sohasem járt Wittenbergben, ellenben bizonyos, hogy tanult Svájcban, 261 ) s mégis Luther szellemében vezette a V. 9. Jakab Elek, Dávid Ferencz emléke. Bp 1879. passim. — Pokolg József, Az erdélyi református egyház története. I. Bp 1904. passim. — Sörös Béla, A magyar liturgia története. Bp 1904. — Borbély István, H. G. Bp 1907. — Uaz, A Heltai-féle hiblia. Magyar Nyelvőr 1910. 208. — Czóbel Ernő, H. G. dialógusa a részegségről és tobzódásról. (1552) Bp 1911. — Lakos Béla, H. G. reformátor és kora. Bp 1913. — H. G.: Háló. 1570. Kiadta Trócsányi Zoltán. Bp 1915. — Thienemann Tivadar, A XVI. és XVII. századi irodalmunk német eredetű művei. írod. tört. Közi. 1922—23. kül. 1922. 73k. 1923. 22k. — Adolf Schullerus, Luthers Sprache in Siebenbürgen. Hermannstadt 1923. kül. 229kk. (Erdélyi luth. és szász szempontból.) — Harsányi István, A magyar biblia. Bp 1927. — Pintér Jenő, M. Ir. tört. II. passim. — Borbély István, Melyik évben kezdődött az unitárizmus Erdélyben? Erdélyi Múzeum 1931. 224. 251 ) Teutsch I, 207kk.
