Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
V. A TANÍTVÁNYOK.
rátánál! Isten ugyanis mindent elénk tárt a Krisztusban, őt kell hallgatnunk; ő ezeket az érveket bizonnyal mind megdönti; sőt a Krisztusban mindent akar adni az Isten, csak alázkodjunk meg igaz engedelmességgel. De mi ezt nem akarjuk; pedig nélküle balgák vagyunk, a „miért"-tei törődünk . . ., mi is benne akarunk lenni a játékban." 249 ) Szintén jellemző, bár mindettől lényegileg független, hogy ugyancsak 1538-ban történik a következő: magyar diákok azt kérik Wittenbergben, hogy ők külön vehessenek úrvacsorát, mert németül nem értenék, nyújtsák nekik latin szavakkal. Luther visszautasította kérésüket; azt tartolta, hogy Krisztus rendelésével ellenkeznék a magános communio, viszont úgy is ismerik Krisztus testamentomát. A magyarok engedtek, résztvették a közös, gyülekezeti úrvacsorán és köszönték Luther tanácsát. 250 ) Az úrvacsora dolga tehát mindenképpen elsőrendű probléma volt a magyarok szemében. Hogy a felsőségtől irányítás és fékezés alá nem került magyar teológia a jelzett végzetes útra tévedt, ebben akaratlanul magának Luthernek is része volt, amennyiben ő mindannyiszor kiállóit küzdelemre olyan esetben is, amikor előbb christologiai kérdéseket kellett volna rendezni, s csak azután lehetett volna az úrvacsora ügyéhez nyúlni. A Zwingli-féle érvekkel hozzáforduló Révayt is figyelmeztetnie kellett volna, hogy mindaddig képtelenek 249) w TR 4 4008. 1538. szept. 12. Altiora ne scruteris. Quidam Hungarus miiubiles quaestiones scriptas ineptas et non necessarias Luthero proposuit. Dixit Lutherus: O, utinam in voluntate Dei revelata maneremusl Deus enim omnia in Christo nobis proposuit, hunc audire debemus; der weiss diese argument alle wol zu soluiren, immo in Christo omnia dare vult Deus, modo nos humiliemus vera oboedientia. Sed nos nolumus, et extra illum sumus stulti, gehen mit dem quare vmb, warumb Gott das also macht, dieses also gescheen lesset, vnd wollen auch etwas im spiele seyn. 250) YV TR 4, 3947. 1538. aug. 5. Ungari petentes communionem privátam. Ungari quidam studiosi petebant in ecclesia nostra eucharistiam sub utraque, sed quia ipsi Germanice non intelligerent, cupierunt propriam et peculiarem coenam Latinis verbis. Hoc Lutherus illis negavit, quia scirent (Christi institutionem: Manendum est Ulis in communi eccL;siae ordin&tione. W TR 4, 4020. 1538. szept. 22. Hungari studiosi. Illo die Ungari studiosi quidam instabanl petentes sacramenitum utriusque speciei, sed tarnen ipsi Germanicam linguam non intelligerent, ut Latine illis porrigeretur privatim. Respondit Lutherus rem esse mali exempli in ecclesia velle privatim communicare. Esto ipsi verba non intelligant, cum tarnen scirent ordinationem esse veram et institutionem Christi, Christi testamentum, et in ecclesia nostra publice et conumuniter d'ari per verbum in verbo, id'eo nequaquam deberent sese ab ecclesia separare, quia multo tutius esset ipsorum conscientiis et ecclesiae minus scandali foret, si communione publica sumerent sacramenta. Idque quoque deinde fecerunt oboed'ientes et gratias agentes.
