Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)

I. BEVEZETÉS.

désre megtalálta az ugyancsak időfeletti feleletet a Krisztus evangéliumában: az Isten kegyelméből a Jézus Krisztus által jutsz üdvösségre. Keresztyén az, aki többé nem szenved a kárhoztató kérdéstől, hanem az evangéliumban meghallotta az üdvözítő feleletet; nem természetes ember többé, hanem a Krisztusé, benne való hite által. A Krisztus híveinek közössége: az Egyház pedig azt a munkát teljesíti a világban, hogy az embereket megtérésre hívja, vagyis a bennük feleletre váró kérdés meghallására szólítsa fel, és hogy mindenkinek hirdesse az evangéliumban bennefoglalt feleletet. Az Egyháznak ez az Urától kapott állandó feladata, nemcsak kifelé, hanem tagjaival szemben is, mert a világban élnek. Luther maga is elsősorban mint az evangéliom hirdetésére rendelt munkástag végezte az Egyháznak ezt a megint felismert hivatását. Reformátorrá Luther azáltal lett, hogy a csonkítatlanul megtalált evangéliomot nem tekintette elrejtendő kincsnek, hanem ellenkezőleg kötelességéül tudta, hogy a keresztyének egyetemével közölje és elsajátíttassa. Műve pedig azért reformáció, mert a keresztyénség újult meg benne örökkévaló lényege szerint. Luther megújult keresztyénsége valóban nem maradt csupán sajátja, hanem másoké is lett, a keresztyének nagy tömegeiben érvényre jutott. Ezekben a vonatkozásokban aztán már igazán történeti természetű Luther műve is. Itt már valóban történeti adottságok szolgáltak feltételül. A keresztyénség: a Krisztus egyháza megújításának műve e történeti adottságok miatt szükségképpen mégsem veszítette el történetfeletti vonását, mert hiszen maga a keresztyénség is idő- és történetfeletti, úgy azonban, hogy az időben és a történelemben jelent meg. Jézus Krisztus művének éppen az a legfőbb jellemzője, hogy a történelem területére tartozik, de úgy, hogy történetfeletti természetét teljességében megőrizte. A keresztyénségnek Luther által véghezvitt reformációja ezért viseli magán ugyanazokat a sajátságokat. Minthogy tehát e reformáció a történelemben ment végbe, szükségképpen voltak kísérőjelenségei, volt hatása, valamint ellenhatása. Tartalmából folyó következményei voltak azok a változások, amelyek a keresztyén gyülekezetek életében mutatkoztak, nevezetesen a tanításban, istentiszteletben, szervezetben, s nem utoljára az élet berendezésében. Külön kell megint csoportosítani hatásának azokat a részleteit, amelyek alkalomszerűen jelentkeztek, de az egyházi reformációval szükségképpeni, benső összefüggésben nem állanak. Különösen ezek a kísérő jelenségek okozták azt, hogy Luther művének helyes felismerése inkább hiányzik, mint amennyire érvényesül. Mégis megkívánja e tanulmány tárgya, hogy a következőkben a reformációt abban az összességben értsük,