Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
V. A TANÍTVÁNYOK.
voltából két évig működött Eislebenben, azután ismét három évig Wittenbergben tanult. 152 ) E hosszú idő alatt elszakíthatatlan kötelék fonódott közte és a wittenbergi vezetők között. „Atyánk — úgymond postumus művének, a Postillának előszava — nemcsak hallgatta egykor a keresztyén vallás kiváló megtisztítóit, Luthert, Fülöpöt, Pomeranust s a többieket, és olvasta szorgalmasan irataikat, hanem még páratlan barátságból mintegy Luther családjához tartozott." 163 ) Szülővárosa, Bártfa többszöri hívására 1539-ben végre hazajött, bár Luther és Melanchthon a bártfai városi tanáccsal is leveleztek, csakhogy Stöckelt a maguk közelében tarthassák. 154 ) Stockei aztán haláláig itthon maradt. A vezetése alatt álló bártfai iskola nemcsak e hazában vált híressé, hanem az ország határain túl is. 155 ) Kiváló gyakorlati működésének elméleti alapot is vetett a bártfai iskola törvényeinek szerkesztésével. 156 ) Ezekben a tanulók legfőbb 152 ) Melanchthonhoz írt levele, Bártfa, 1541. aug. 25. MPrEtAt XI. 56kk. 57: ... tarnen Witebergam contuli me, mihil (!) aliud cupiens, nisi ut unum atque alterum annum si contingeret te audire possem. Quod dum facio, tercius quoque annus Dei beneficio accessit. Quo cum in tuam, nescio quomodo noticiam venissem, tuo beneficio, intercedentibus duobus annis Islebianis. alteros annos tres, eosque meliore condicione, quam priores, istic transegi. St. tehát 1531—34. és 1536—39 volt Witenbergben, közben 1534—36. Eislebenben. Ezért Szinnyei, Magyar írók XIII. 61. és Szilasi i. m. 26. idevágó közlései tévesek. Egyébként Szilasi hibásan idézi Fabót (Monumenta I. 61.), s innen származhatott tévedése. 163 ) Postilla, Bártfa 1596. RMK II. 260. Ajánlás 8. lap: ...Pater noster non tantum audiverit coram aliquot annis prinios repurgatores Religionis Chrisitianae, Lutherum, Philippum, Pomeranum et alios, legerítque monumenta eorum studiosissime: verumetiam singualari (!) familiaritate tanquam domesticus Lutheri, iisdem fuerit devinctus... 154 ) St. leve'e Wittenbergből haza 1538. II. 17. MPrEtAt XI, 44 — L. levele a bártfai tanácshoz 1539. IV. 17. Abel i. c. Ungarische Revue 1887. 716. E 12, 129. — A már említett Postilla (1596) ajánlásában (8) ezt olvassuk: ... autographa Lutheri et Philippi, quae asseruantur in nostra curia Bartphensi, missa huc annis 38. et 39. Ugyanezt írja Sculteti is 1599-ben (Hypomnema E2), sőt Klein is, i. m. I. 186. j, de az utóbbi közlését Abel i. c. megbízhatatlannak tartja, egyúttal szól a levelek valószínű sorsáról. — Fraknói már nem találta a leveleket a bártfai városházán. (Franki, Hazai és külföldi iskolázás 71. 4. j.) — Itt említem, hogy jelenleg L. valamennyi Magyarországra küldött levele eltűnt, elveszettnek tekinthető, de ezért a veszteségért bőven kárpótolva vagyunk azzal, hogy L. 1542-ből való testamentumát a hazai evangélikus egyetemes egyház bírja. Vö. E. A. Doleschall, L-s Testament. Bp 1881. L. Művei 6, 419. Egyéb kisebb jelentőségű lutheri kéziratok is vannak hazánkban. 155 ) Franki, Hazai és külföldi iskolázás 72kk. Szelényi i. m. passim. Vö. MPrEtAt XI, 92. 158 Le-jes scholae Bartphensis. 1540 Kéziratból közölte Klein i. m. 332kk. j.