Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
V. A TANÍTVÁNYOK.
szentségeknek helyes használatában áll. „Ahol e kettő, ige és szentség, fellendül, ott van az igazi keresztyén gyülekezet is, ott Isten lakik kegyelmével, Jézus Krisztus teljes érdemével együtt; ahol azonban nem, ott nincs egyház, sem Isten, sem kegyelem, sem élet." 147 ) A „pápás" szokás szerint végzett mise nem alapszik Isten igéjén; gondos igehirdetéssel meg kell szüntetni. Helyet kell adni az igazi misének, vagyis Jézus Krisztus vacsorájának vagy testamentumának. Az altarista és a misealapítványok pénzét hasznosabbra kell fordítani, olyasmire, ami Isten dicsőségét inkább szolgálja, és amitől az egész gyülekezet is biztosabban épül az Istenben. 143 ) Krisztus nem azért rendelte a misét, hogy testét és vérét áldozzák elevenekért és holtakért, hanem sokkal inkább azért, „hogy az ember a kenyérben és borban Krisztus valóságos, természetes testét egye és az ő valóságos vérét igya, a bűnök bocsánatára, és hogy a hitet erősítse, és hogy így azok, akik azt veszik, nyíltan vallják, hogy azok közé tartoznak, akikért Krisztus ártatlan vérét ontotta és a kereszten meghalt; ez a mise helyes használata a Krisztus parancsolata szerint, semmi egyéb nem az." 149 ) Eddig a pápaság alatt ilyen és hasonló dolgokban tudatlanságból tévelyegtek, de ezt ne számítsa be az Isten, ha most megtérünk és az isteni igazságnak ellen nem állunk. Hagynunk kell, hogy Isten maradjon mesterünk. Ügy sem tudjuk jobban csinálni, mint ő. Ha tehát Faber könyvei nem jutottak volna is hazánkba, jóllehet különösen második könyve a hazai viszonyok miatt érdeklődésre számíthatott, ezzel a levéllel akkor is mindenesetre közvetítője volt Magyarországba Luther szellemének: meggyőző erővel unszol az egyház munkájának megjavítására az Isten rendelése szerint, de tanítja, hogy ezt az ige tiszta hirdetésével kell elérni. l47 ) ETE 3, 539:... wo die beide, wort und Sacrament, ym schwauck (így) gehn, da yst auch ein rechte cristliche gemeyn, darynn got wohnet, sampt ssiner gnade, mit vollem verdienst ihesu christj, wo aber nicht, da ist noch kirche, noch got, noch gnade, noch lebn. 14S ) ETE 3, 540: vnd darczu dy gancze gemeyn ynn goth tröstlicher erbawit werden. l49 ) ETE 3, 540:... nicht d'arumb, das man da oppfern szol den leib vnd blutt cristj, für dy lebendign vnd todten, sondern vilmehr, das man ym brod vnd wein szol essen den warhafftign, naturlichen leib, vnd trinken sein warthafftiges blut cristj, zu Vergebung der sunden, vnd damit den glauben siterken, vnd also, das dy, dy es entpfangen. damit öffentlich bekennen, das sy gehören ynn dy Zal, für welche cristus sein vnschuldig blut vergossen, und am Creucz gestorben yst, das ist der rechte brauch, der messe nach cristj befehl, sunst keind.
