Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
V. A TANÍTVÁNYOK.
vételnél nem erőtlen jegyek, hanem valósággal magának a jegyzettnek, vagyis Krisztus lelki (spirituális) testének és vérének mutatói, közlői és kiszolgáltatói." Zoványi feltevését, hogy t. i. a nagyváradi vitatételek Dévaitól származnak, támogatja e vitatételek és Dévai iratainak összehasonlítása. Az 1. tétel így hangzik: „Egyedül a Krisztusban vetett hit szerez megigazulást az Atya és a szeretet az emberek előtt, vagyis kettős a mi megigazulásunk útja: hit által az Isten előtt, a szeretet cselekedetei által az emberek előtt." Ugyanezt a tanítást találjuk Dévai kátéjának „Két igazulás, Isten és ember előtt" című fejezetében. S a 2. vitatételben már szóba kerül a szentek ügye, ami Dévai tanításában is mindig homloktérben állott. A 23. pont pedig teljesen egyezik Dévainak azzal a felfogásával, melyet a Perényivel való összetűzése idejéből őrizett meg Stockei levele: „ . . . ezen használaton kívül, midőn elkülöníttetik a kenyér és a bor, vagy midőn körülhordoztatnak, nem méltó a sákramentom névre sem . . ." Még érdekesebb kombinációkra nyílik alkalom, ha ezt az úrvacsorai tanítást összehasonlítjuk azzal, amelyet az Expositio examinis című műben találunk. Az ittlévő kifejezések alapján nem ok nélkül írta Bod Péter, hogy Dévai semmiképpen sem Lutherrel, hanem Zwinglivel egyezett az úrvacsora dolgában. 111 ) De tudjuk, hogy 1537—38-ban s előbb még inkább Dévai a lutheri úrvacsorai tanítást képviselte, 112 ) vagyis egyes polemikus kifejezésekből nem lett volna szabad Bod Péternek messzemenő következtetéseket levonni. Ennek megfelelően vigyáznunk kell, hogy a nagyváradi vitatételek írójáról azt ne mondjuk: nem volt lutheri, jól tudván, hogy ezek a tételek katolikusokkal való vitatkozásra készültek, tehát egyélüek. 113 ) Minthogy a nagyváradi vitatételekhez nincsen olyan ellenőrző anyagunk, mint amilyen volt az Expositiohoz, el lehet gondolni, hogy szerzőjük szintén a lutheri tanítás vallója volt, s csupán az ellenfeleivel folytatandó vita miatt fogalmazott így. Azonban mégha tévesnek bizonyulna is Zoványi feltevése, akkor is megmarad belőle s vele kapcsolatosan az a tanulság, hogy a XVI. század negyvenes éveiben lehetséges volt hazánkban olyan úrvacsorai tanítás, amely sehova be nem osztható , y középnézet" volt. Dévainak is lehetett lu ) História Hungarorum ecclesiastica. Edidit: Rauwenhoff. I. Leiden 1888. 237. "») Vö. ///. Révész 174. 2 ) j. 113 ) Ezért kellett volna Zood/ji/ínak, Ref. tört. 2i82k, óvatosabbnak lenni.
