Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
V. A TANÍTVÁNYOK.
ilyen nézete. Ha pedig ilyen vitázásra szánt tételeket ma is, századok multán, történetírói érdeklődéssel nézve, annyira különbözően lehet megítélni, 114 ) mennyivel inkább megtörténhetett, hogy közvetlen érintkezés híján forrongó időben félreértették egymást a teológusok. Semmi okunk sincs tehát arra, hogy Dévai media sententiáját kálvinistának nevezzük, bár viszont ahhoz sem volna jogunk, hogy Kálvin tanításának átvételét kizárjuk. Azt sem lehet állítani, hogy Dévai „határozottan a helvét irányhoz csatlakozott." 115 ) Meg kell elégednünk azzal a megállapítással, hogy a kortársak véleménye szerint Dévai úrvacsorai tanításában 1542 után Lutherétől elforduló irányban változás történt. Óvatosságra kényszerít továbbá Luther és a többi reformátor úrvacsorai tanításának helyes ismerete. Luthernél is, Zwinglinél is az úrvacsorai tanítás egészen benső összefüggésben áll christologiájukkal. Luther és Kálvin tanításának különbsége szintén mélyen teológiájukban gyökerezik. Tehát sem Zwingli, sem Kálvin úrvacsorai tanítását nem vállalhatja senki máskép, csak, ha magáévá teszi teológiájukat, főleg christologiai felfogásukat. Ennélfogva, ha Dévai teljesen elfordult volna Luther úrvacsorai tanításától, akkor ez a változás kiterjedt volna egyéb tanítására is, 118 ) ami pedig jellemének: rendíthetetlenségének, célratörő következetességének ismerete mellett alig képzelhető. Egyébként is Dévai jellemzésénél a pletykaszerű híresztelésekkel szemben az marad a döntő, ami hitelesen tőle származik. Érthető tehát, hogy Schesaeus még 1571-ben is a Wittenbergben kiadott iratában nyilván aggodalom nélkül tolmácsolja róla a népadta jelzőt: magyar Luther. 117 ) S minden valószínűség amellett szól, hogy ez a jelző mindmáig magvas jellemzésként maradt volna neve mellett, ha Sculteti 114 ) Hörk 110 ) alatt i. közi. és i. m. Zoványi i. c. Prot. Sz. 1916. 41. Uaz, Ref. tört. 282k. 115 ) így Zoványi, Ref. tört. 281. 116 ) Formailag tehát helyes Klein i. m. 96kk. előadása: „ ... bald darauf aber hielt er es, in der Lehre von der Person Jesu, und dem heiligen Abendmahl, verleitet durch die grosse Gelindigkeit und Freymüthige Denkungsart des Melanchthons, offenbar mit Zwingel ..." E megállapítást azonban — közelebbi bizonyság híján — csupán Klein teológiai iskolázottságának kell tulajdonítanunk. 117 ) Ruinae Pannonicae libri quatuor. RMK III. 613. Fiij: Excellens etiam Deuay pietate Mathias, Dicendi valuit tanta vbertate, Lutheri Vngarici vt vulgo praeclarum nomen haberet.
