Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
V. A TANÍTVÁNYOK.
Dévai életének későbbi szakaszáról még kevésbbé vannak biztos adataink. Amit tudunk, azt is csak Stockei leveleiből tudjuk; 102 ) ő pedig szavaiból ítélve másod-, harmad kézből jutott közlései anyagához. 1543 júniusában arról értesíti Révayt, hogy Dévait Miskolcra hívták, de innen a barátok mesterkedése elűzte. 103 ) 1544 február 2-án pedig azt közli vele, hogy az úrvacsora dolgában „Dévai — úgy látszik — valamilyen középnézetet vall, bár inkább támaszkodik emberi magyarázatokra, mint az Írásra, ahogy azok tették, akik előbb ezt az ügyet tárgyalták." 104 ) Ez már valóban szíthatta a gyanút, hogy Dévai megváltoztatta nézetét az úrvacsoráról. Stockei közlésének kiegészítésére érdekesen éppen Luthernek az eperjesi és környéki gyülekezetek lelkészeihez 1544 április 21-én írt levele szolgál. 105 ) E levélből azonban nem lesz világosabb a helyzet. Értékeléséhez ismernünk kellene az eperjesiek levelét is, ez azonban elveszett. Annyit mégis következtethetünk, hogy az eperjesiek levelének korántsem a Dévairól szóló tudósítás volt főtartalma. Luther első helyen a török okozta helyzetről szóló „szomorú" tudósításra válaszol, s csak aztán tér át a Dévairól írottakra, úgy azonban, hogy látszik: az eperjesiek általában tiszta képet akartak maguknak szerezni az úrvacsora felől való helyes tanításról s eközben került szóba Dévai neve. így tehát éppen ez a lutheri levél bizonyítja, hogy a lutheri reformáció hívei között is sok félreértés támadt anélkül, hogy szembehelyezkedtek volna Luther tanításával. Luther levelében ez áll: „Egyébként, amit Dévai Mátyásról írtok, azon nagyon csodálkoztam, mivel neki nálunk is annyira jó hírneve van, hogy nekem magamnak is nehéz 102 ) Ezeket kiegészíti Ferdinánd 1544. febr. 12-i levele. ETE 4, 340. KM) ET/E 4, 277: Deuai noster, qui Miscolcium vocaitus erat, monachorum opera repulsus est. 104) ETE 4, 338: Matthias videtur mediam quandam sententiam tueri, quanquam humanis coniecturis magis, quam scriptum nititur, ut íIli fecerunt, qui antea hanc causam tractarunt. Qua de re libenter cum eo amice conferrecm, si propior esset, nunc enim audio eum Coronam usque concessisse. 105 ) Szövegének legrégibb kiadását Sculteti Hypomnemájában (1. ") j.) találtam fol. 20. Minthogy pedig Sculteti e szöveget időben ós helyben viszonylag legközelebbi forrásból közölte, ezt kell leghitelesebbnek tekintenünk. Rövidebb szöveget ad Ribini, Memorabilia etc. I. 60. és innen ETE 4, 350. E 16, 5 szövege, mely az Unschuldige Nachrichtenből való (Unschuldige Nachrichten von Alten und Neuen Theologischen Sachen... auff das Jahr 1716. Leipzig. 570kk.), közelebb áll Scu/fefféhoz, mint Ribiniéhoz. A L. Müveiben, 6, 434k, álló fordítás Zimmermann K., „Die reformatorischen Schriften Dr. Martin Luthers" Darmstadt 1849, után készült. — Vö. írod. tört. Közi. IV. 1894. 419k.
