Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
V. A TANÍTVÁNYOK.
hinnem írástoknak. De legyen bár, amint van, a szakramentáriusok tanát bizony nem tőlünk vette." 106 ) De ebből még egyáltalában nem következik, hogy Dévai új nézete valóban a szakramentáriusok nézete volt. Luther ugyanis különösen élete vége felé mind ingerlékenyebb lett az úrvacsora dolgában, s mindenkit, aki a legkisebb mértékben ellenkezni látszott felfogásával, már szakramentáriusnak bélyegezett. 107 ) Viszont annyi bizonyos, hogy az eperjesiek levele egyik fő indíték volt számára, hogy megírja „Rövid hitvallását a szent sakramentomról" (1544). 108 ) Mi lehetett Dévainak ez a „valamilyen középső nézete?" Ifjabb Révész Imre (1915) alapos részletességgel vizsgálta a kérdést, s eredményül azt a tételt állította fel, hogy „nem teljes bizonysággal, de nagy valószínűséggel tekinthető Dévay Magyarországon a calvini úrvacsorai tan (tehát még nem az egész calvinismus) úttörőjének." 109 ) Határozott választ tehát nem ad, azonban még ennek a tételnek is az a be nem vallott törekvése, hogy Dévai nézetét mindenképpen beossza vagy Luther, vagy Zwingli, vagy Kálvin úrvacsorai tanításába. Erre vall az is, hogy ugyanazon a lapon jegyzetben egyszerűen „calvinista" jelzővel látja el Dévai media sententiáját. Pedig nagy kérdés, hogy éppen Dévainál jogosult-e ez az osztályozás. Nem csupán azért, mert a XVI. század első feléhez tartozik, s e korban a későbbi mértékek még nem alkalmazhatók, hanem azért sem, mert Dévai korábban is eléggé önálló gondolkodónak mutatkozott. Stockei megütközésére sem támaszkodhatunk feltétlenül, mert ő csak szóbeszédből vette a hírt Dévai nézetváltoztatásáról. A probléma megoldásának irányában igen értékes Zoványi Jenőnek az az ötlete, hogy az 1544-i nagyváradi hitvitára az evangélikusok részéről készült vitatételek talán éppen Dévaitól származnák. 110 ) Az úrvacsoráról szóló, 22. tétel ugyanis megfelel annak a jellemzésnek, amelyet Stockei Dévai állítólagos új nézetéről ad. „A kenyér és bor 10 °) Sculteti, Hypomnema fol. 20: Caeteruim, Quod de Matthia Deuay scribitis, vehementer sum admiratus, cum et apud nos sit ipse adeo boni odoris, vt mihi ipsi sit difficile vobis eredére seribentibus. Sed vt vt sit, certe a nobis non habet Sacramentariorum doctrinam. L. Művei 6, 435. Payr, L. és a magyarok 11. 107 ) Vö. Köstlin II, 576kk. 108 ) Kurzes Bekenntnis vom heiligen Sakrament W 54, (119) 141. kül. 120. 109 ) I. m. 178. 110 ) I. c. Prot. Sz. 1916. 39. — A tételek Hörk József fordításában: Prot. egyh. és isk. lap 1880. 1427kk, 1455kk. Az úrv. tétel javított fordítása: Zoványi, Ref. tört. 283. — Vö. Hörk József, Az eperjesi ev. ker. collegium története. Kassa 1896. 32.
