Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
V. A TANÍTVÁNYOK.
fot, vagy csak segélyt kért tőle Melanchthon ajánlásával. Mert 1542 március 8-án is Wittenbergben találjuk. Innen küld levelet Révay Ferenchez. Elüldöztetésének leírása után kifejezi fájdalmát híveinek sorsán. Említi, hogy a nyarat még Wittenbergben szándékozik tölteni. Hogy aztán hova veti sorsa, nem tudja. Gyengélkedik, betegeskedik, jóllehet Melanchthon ellátja a szükséges élelemmel. 95 ) — Mikor jött haza külföldről, nem tudjuk; valószínűleg 1543 első felében. E wittenbergi időzés nyilvánvalóvá teszi, hogy egyrészt Dévai nem fordult el bensőleg a wittenbergi reformátoroktól, ha hozzájuk menekült, — másrészt pedig a wittenbergiek sem tekintették őt hűtelennek. Luther vele küldött Magyarországra egy sajátkezű rövid iratot az úrvacsora tárgyában. 98 ) Nem tette volna, ha Dévait olyannak ismeri, ki megváltoztatta nézetét e kérdésben. Utóbb is úgy nyilatkozott, hogy Dévait az ő felfogása hívének ismerte. 97 ) Talán éppen ebben az időben volt a vendége és „asztaltársa". Az a közlés, hogy Melanchthon gondoskodik rólai, azt sem zárja ki, hogy akár előbb, akár később Luther vendégszeretetét is élvezte. Ekkor őt mint tekintélyes reformátort és tanításáért száműzött evangélikust tisztelték Wittenbergben, s így nagyon is érthető volna, hogy Luther szívesen látta házában. Ez az idő tehát legalább is annyira alkalmas az idevágó adat időbeli elhelvezésére, mint az 1537-i látogatásé. 98 ) Ha pedig Sculteti kései közlését Dévai svájci útjáról 99 ) mindenképpen bele akarjuk illeszteni Dévai életébe, akkor erre az 1542-ik év második fele látszik a legalkalmasabbnak. Ebből az időből semmi adatunk nincsen róla. Míg 1537ben tervei, céljai vannak, addig most minden terv nélkül eszi száműzetése keserű kenyerét. 100 ) — E feltevést nem cáfolja az az adat, hogy Luther iratát hozta magával, hiszen arról nincs határozottan jelezve, hogy éppen Révaynak írt levél lett volna. 101 ) 95 ) ETE 4, 14k. 98 ) ETE 4, 277. Stockei levele Révay Ferenchez: Is Witeberga secum attulit quoddam breue scriptum d. Martini, propria eius manu, quod intéllexi apud v. m. esse. 97 ) Az eperjesiekhez írt levélben. Lásd alább — Zoványi i. c, Theol. Szaklap 1915. 298. 98 ) Vö. Payr, D. Luther házában i. c. 99 ) Sculteti, Hypomnema, Bártfa 1599. RMK II. 292. fol. 20. 10 °) Ugyanígy: Realencvklopädie 3. kiadás 4, 597. Zoványi, Theol. Ism. Tára I. 272. két'svájói útról is szól: 1537. és 1541—43. közt. 101 ) L. a 9e ) j-t. Stöckelnek 1544. II. 2. Révayhoz írt levele sem döntő, ETE 4, 338, mert itt szó lehet L. 1538. és 1539. küldött leveleiről is. Lásd alább.
