Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)

IV. A TÖRÖK-KÉRDÉS.

a nép úgy fogadták Luther nyilatkozatait, amint azok elhangzottak: a reformátor tanítását látták bennük. Ennek megfelelően a napi politikára, a háborúk intézésére sem hatottak olyan erővel, ahogy a reformáció ellenségei utóbb állították. A politikai közvéleményt egyáltalában nem befolyásolta „döntően" a reformátor Luther. Amint sem a rendek, sem általában a németek nem fogadták el valamennyien s mindenestül a lutheri reformációt, ugyanúgy nem volt teljes hatása Luthernek a török-háborúra vonatkozó nyilatkozatokkal sem; sem akkor, amikor még csak futólag érintette a kérdést, sem pedig akkor, amikor részletesen és megalapozottan hirdette a teendőket. Ezért nem hozza vele okozati kapcsolatba hazánk sorsát a komoly történetírás. Luther maga is többször kifejezte, hogy az ő hivatása a prófétálás, Isten akaratának hirdetése. S maga is tudta, hogy ezért a próféták örök sorsában osztozik. Nem lehet véletlen az, hogy éppen a török-kérdésben tett nyilatkozataiban alkalmazta magára különösképpen a prófétai hivatást.

113

) Az Assertio fentebb tárgyalt részében Mikeáshoz hasonlítja magát. 114

) Abban az iratában pedig, amely már 1521-ben úgy adja elő felfogását a török elleni harcról, hogy egész élte összes nyilatkozatainak summáját lad ja, így ír magáról: ki tudja, nem az Isten hívta-e és állította-e őt arra, hogy hozzányúljon a vitás kérdésekhez? Isten általában mindig csak egy prófétát küldött egyszerre.

1151 „Nem mondom, hogy próféta vagyok. De mondom, hogy nekik (t. i. ellenfeleinek) annál inkább kell félniök, hogy az vagyok, minél jobban vetnek meg engem és minél többre becsülik miagukat. Isten csodálatos az ő cselekedeteiben és ítéleteiben, nem becsüli az előkelőséget, nagyságot, tudást vagy erőt.. . Ha nem vagyok próféta, akkor is még bizonyos vagyok magam felől, hogy nálam az Isten igéje és nem náluk, mert a Szentírást mindenkor magam mellett bírom, őnekik pedig csak a saját tanításuk van. Ugyanez bátorságot is ad nekem, hogy épp oly kevéssé féljek tőlük, mint amennyire ők engem megvetnek és üldöznek".

116

) — 1541-ben is az Inte11S

) Vö. W 30/111, 290, 28kk. "*) W 7, 141. 115

) W 7, 311, 19kk. L. a 29

) j-t. 116

j W 7, 313, 17: Ich sage nit, das ich einn prophet sey, ich sag aber, das yhnen szo viel mehr zufurchten ist, ich sey einer, szo viel meer sie mich vorachten und sich selb achten. Got ist wunderlich in seinen wercken und richten, der nit achtet hohe mennige. grosse, kunst odder gewalt

. . . Byn ich nit einn prophet, szo bynn ich yhe doch gewisz für mich selbs, das das wort gotis bey mir und nit bey yhnen ist, denn ich yhe die schrifft für mich habe, und sie allein yhre eygene lere. Das selb mir auch den mut gibt, mich szo wenig zu furchten für yhnen, also viel sie mich vorachten und vorfolgen.