Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
IV. A TÖRÖK-KÉRDÉS.
lemben azt mondja, hogy Németország tele van Isten ellen való mindenféle bűnnel, mégis védekezni akar, és dacol Istennel, „úgy, hogy sajnos túlságosan is igazmondó próféta voltam, amikor gyakran mondtam, hogy vagy a töröknek kell minket vagy nekünk kell magunkat megbüntetni." 117 ) Nehéz tiszt volt ez a prófétaság. ,,Igen, én valóban egészen hiteles próféta vagyok, annyira, hogy én is haragszom magamra .. ." 118 ) Keserves kötelesség volt számára, hogy a pápaságtól elfordult németeket is meg kellett intenie: becsüljék meg az evangéliomot, javuljanak meg. Élete vége felé már őket is épp úgy feddi, mint egykor a pápa híveit, hogy csak bűnbánattal háríthatják el magukról Isten fenyítővesszejét, a törököt. 119 ) De legalább bizonyságot tett arról, hogy nem pártos polémia, hanem prófétai szelleme tétette vele nyilatkozatait a török-kérdésben. Azt is jól tudta, hogy éppen azért, mert prófétaként szólt s nem a politika változásai és az emberek szájaíze szerint, nyilatkozatainak helyessége és igazsága nem mérhető hatásukon. „Rajta, adja az Isten nekünk kegyelmét és büntesse meg mind kettőt, pápát, Mohamedet egyaránt, ördögeikkel egyetemben. Én megtettem a magamét, mint hűséges próféta és igehirdető. Aki nem akarja meghallgatni, az vesse el; én mentve vagyok most s majd ama napon és örökké. Akik azonban hisznek nekem, meg fogják nekem köszönni itt és amott.. ," 120 ) Ezért nem jutott eszébe senkinek Magyarországon Luther korában, hogy Luther török-nyilatkozataira hivatkozva hárítsa el magától az evangéliomi reformációt. Sőt inkább azt figyelhetjük meg, hogy tizenhatodik századi énekköltőink, amikor a legfájóbban érzik a nemzet sanyarú sorsát és szívük mélyéig áthatja őket a török gyűlölete, ugyanakkor egészen Luther művének hívei tudnak lenni. Feltűnő náluk is a próféták emlegetése, s ők maguk is mint próféták szólnak népükhöz. Hirdetik, hogy Isten bünteti a törökkel a ma117 ) W 51, 589, 23: Also ist Deudsch land reiff und vol allcrley sünden wider Gott, Wils dazu verteidingen und trotzet mit Gotte. das ich leider allzu ein warhafftiger Prophet gewest bin, da ich offt gesagt, das entweder der Türcke oder wir selbs unter einander mustén uns straffen. 118 ) W 51, 592, 18: Ich bin ja zu mal ein gewisser Prophet, also das ich mir selber drumb gram bin, und wolt wol gern, das es erlogen were (Wie Micheas auch wündscht). Vö. W TR 1, 206. U9 ) E 14, 296. W TR 1, 904. 6, 6670. "°) W 53, 396, 27: Wolan, Gott gebe uns seine gnade und straffe beide, Bapst und Mahmet sampt jren Teuffein. Ich habe das meine gethan als ein trewer Prophet und Prediger. Wer nicht hören will, der mags lassen, Ich bin entschuldigt jtzt, fort an jenem tage und in ewigkeit. Die aber gleuben, werden mirs hie und dort dancken ... Vö. W 30/111, 536k. 53, 560, 4k.
