Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
IV. A TÖRÖK-KÉRDÉS.
Az iratot azzal fejezi be, hogy íme e könyv tanúbizonyság mellette, milyen mértékben és milyen módon tanácsolta a török-háborút. 89 ) Amennyire tehette, megmutatta a németeknek az igazságot. 70 ) Luther e művét általában úgy szokták tekinteni, hogy ezzel fordulóponthoz jutott a törökről vallott felfogásában: míg eddig ellenezte a háborút, most a veszedelem közelségével szintén szükségesnek tartja és hevesen buzdít rá. 71 ) Utalnak arra a gazdag irodalomra, amely ezekben az években a török veszedelemmel foglalkozik, 72 ) és főleg Hutten Ulrik már említett törökiratára; azt tartják, hogy ez terelte Luther gondolkodását olyan irányba, amely itt megnyilatkozott. Hutten e műve még 1518-ban jelent meg. 73 ) Ha tehát közelebbi adat híján pusztán csak a valószínűség hitével következtetünk hatására, akkor feltehetnők azt is, hogy mindjárt kezdetben hatással volt Lutherre, ez esetben pedig a feltételezett változás okául nem szolgálhatott Az az egy bizonyos, hogy Luther most már értesült arról, mennyit kell szenvednie a keresztyénségnek a mohamedán uralom alatt. De egyébként az eddigi nyilatkozatokkal való tárgyias összehasonlításból az is kitűnik, hogy Luther magatartásában lényeges változás egyáltalában nem történt. A tárgy önállósága miatt itt természetesen kevesebb tér maradt a félreértések lehetőségének. Luther pedig az évek folyamán tisztább nézetet alkotott magának az egész világról. Ezt maga is nyíltan elismeri, amikor rámutat arra, hogy kezdetben a világi felsőség hivatása és jelentősége nem volt tudatában. Azt akarja ezzel kifejezni, hogy ha neki a Resohitiok vagy az Assertio megírásánál ugyanúgy meg lett volna a meggyőződése a világi felsőség kötelességeiről, amint most megvan, akkor bizonnyal hozzátette volna, hogy igen, a pápa nem tud segíteni a török ellen, de a világi hatalomnak kötelessége, hogy kardot rántson a törökre. Hogy mennyire nem a legutolsó idő alakulásai íratták 69 ) W 30/11, 148, 18. 70 ) L. e művének néhány mondatát Turóczi-Trostler József kutatása szerint (Minerva 1930. 246) Magyari István is beleolvasztotta Az országokban való sok romlásoknak okairól írt könyvébe. 71 ) Pl. Preuss i. m. 172. Grisar i. m. 64. 72 ) W 30/11, 82kk. Vö. Ebermann i. m Puk'ánszky B., A magyarorsz. német ir. tört. 122kk. Uaz, Mohács és az egykorú német közvélemény, Mohácsi Emlékkönyv 277—293. 73 ) W 30/11, 90k. — Fr. Schnabel, Deutschlands geschichtliche Quellen und Darstellungen in der Neuzeit. I. Das Zeilalter der Reformation 1500—1550. Leipzig u. Berlin 1931. 22: Hutten iratát a törökügyben 1528-ból valónak mondja s ezzel szoros kapcsolatba hozza L. iratát: Vom Kriege wider die Türken. Az összefüggésből látszik, hogy 1528 nem pusztán sajtóhiba, de Schnabel feltevése e tévedéstől eltekintve sem áll meg.
