Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
IV. A TÖRÖK-KÉRDÉS.
meg Lutherrel ezt a könyvecskét, azt az 1526-ból való s már ismertetett iratán kívül az 1528-ban kiadott mű: Utasítás a szász választó fejedelemségben lelkészek visitatorai számára, szintén bizonyítja. Ebben külön fejezet foglalkozik a töröküggyel, 74 ) mégpedig tisztán az előbb tárgyalt irat szellemében. Különbség legfeljebb csak annyi van benne, hogy főleg a vagyoni, jogi, erkölcsi károkra mutat rá, mint a török uralom hátrányaira, s a vallásiakra még nem. Korábbi tárgyalása azonban mégsem lett volna helyénvaló, mert ez az Utasítás csak részben került ki Luther fogalmazásából, nagy részét Melanchthon írta. 75 ) Luther ellenségeit természetesen nem hagyta nyugton a török-háborúra való buzdításnak ez a módja, különösen nem az, ami a reformálatlan keresztyénséget illette. Bosszúságuknak Cochlaeus adott kifejezést még ugyanabban az évben, 1529-ben. Dialógus de bello contra Turcas, in Antilogias Lutheri című munkájában két Luthert beszéltetve, szembeállítja azokat a mondásokat, amelyekben ellentétet lát. 76 ) Valószínűleg nagyrészt ezen az iraton múlt, hogy mindmáig csak kevesen vették észre Luther nyilatkozataiban az egységes felfogást. 1529-ben egy másik irat is megjelent Luthertől: Tábori beszéd a török ellen. 71 ) Megírása jórészt annak a félelemnek következménye, amely Bécs ostromlása miatt töltötte el a németeket. De Luther akkor is megmaradt terve mellett, hogy ezt az iratot elkészíti, amikor a közeli veszedelem már elmúlt. „Mindhalálig küzdök a törökök és a törökök istene ellen", írja ez év október havában egyik levelében. 78 ) Az irat bevezetésében arra utal, hogy a török-háborúról szóló könyvecskéjében elegendő oktatást adott, de a németek nem hallgattak rá. Csak a közeli veszedelem ejtette őket gondolkodóba. Attól fél, hogy a veszély elmúltával ismét biztonságban érzik magukat. „Valóban, én már nem tehetek többet", írja. 79 ) Elegendően tanított a török elleni küzdelemről, de nem hallgattak rá. Most azért arról tanít, mit kell tartanunk a törökről a Szentírás szerint. Főleg a dánieli jóslatot magyarázza. A török a pápával együtt a 74 ) Unterricht der Visitatoren an die Pfarrherrn im Kurfürstentum zu Sachsen. W 26, (175) 195. Uott 228: Vom Turcken. 75 ) Köstlin II. 34. 78 j Függelékül még: XV. Contradictiones, ex duobus primis Quaternioniibus libri Lutheriéi de hello, contra Turcas. 77 ) Heerpredigt wider den Türken. W 30/11, (149) 160. L. az 5e ) j-t. 7S ) E 7, 176: Ego usque ad mortem luctor adversus Turcas et Turcarum Deum. 7B ) W 30/11, 160, 23: Wolan, ich kan doch nicht mehr thun.
