Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)

IV. A TÖRÖK-KÉRDÉS.

Ennek az indulatos befejezésnek az első szavai súlyos félreértésre adtak alkalmat. Sokan úgy értelmezték, hogy Luther arra kéri a keresztyéneket, ne vonuljanak a török ellen, holott ő csak arra kérte őket, hogy imádkozzanak, ne kényszerüljenek a török ellen hadba szállni mostani uralkodóik alatt, mert ezeket nem fogja segíteni az Isten.

61

) Egyébként pedig ismét kiütközik Luthernek a keresztyén hitről való felfogása. A szerinte való keresztyén hit nem olyasmi, amit fegyveres hatalommal, külső eszközökkel megvédeni, fenntartani s terjeszteni lehetne, nem szertartásokban megnyilatkozó vallásosság, hanem a szívnek birodalma, Istennek ereje, ennek pedig nem lehet más védője, csak az, aki adta, Isten. Az eddig ismertetett nyilatkozatokat az jellemezte, hogy mind csupán valamilyen más tárggyal kapcsolatban történtek. Luther nem törekedett arra, hogy bennük a törökháborúkról való felfogását teljesen kifejtse és tisztázza.

52

) 3. Luther nyilatkozatai 1525 után. 1525 sok tekintetben jelentős Luther életében. A parasztlázadás borzalmas eseményei és következményei kikerülhetetlenül figyelmeztették Luthert arra a tényre, hogy azok, akik az ő tanítására hivatkoznak, vagy az ő szentírástiszteletét félreértvén az evangéliomi szabadságot emlegetik, korántsem mind „evangélikusok". Kénytelen volt megvizsgálni eddigi tanításait, volt-e bennük, amit félreérthettek, s volt-e, amit alaptalanul tulajdonítottak neki. Így vette észre, hogy a török-háború dolgában is sokan ráhivatkoznak, mikor azt hirdetik, hogy nem szabad háborút viselni a török ellen.

53

) Amint a felkelő parasztok az érvényrejutó Szentírásra utalva követelik a szabad halászatot-vadászatot,

54

) úgy mondják sokan a Szentírás alapján a háborútól való teljes tartózkodást feltétlen kötelességnek. Másrészt Luther házassága jelzi, hogy most már túl volt az izgalmas küzdelmek korán. 1526-ban egyik iratában, Üdvözülhetnek-e a katonák sores tuos exaudire digneris, Du wolltest uns deyne beschirmer erhören'. ... Gott erlöse uns von yhnen und gebe uns aus gnaden andere regenten. Amen. 51

) Vö. W 15, 277, 3. j. 52

) Ez első évek nyilatkozataihoz vö. még: W 2, 186, 31kk. 3, 31, 37. 3, 120, 34. 3, 488, 23kk. 3, 489, 28kk; 31kk. 3, 491, 25kk. 3, 492, 2kk. 3, 497, 14. 3, 505, 26. 3, 509, 13kk; 23kk; 37. 3, 610, 4kk. 4, 531, 34kk. 5, 195, 12kk; 41kk. 5, 2Ő7, 7kk. 5, 327, lOkk. 63

) A lutheri tanítás ezirányú félreértésének talán első emléke: Túrokén puechlein 1522. Appongi, Hungarica 3, 1643. Kül. Gij 2. M

) Köstlin I. 699.