Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)

IV. A TÖRÖK-KÉRDÉS.

wormsi edictumot és az 1524-i mandátumot, a bevezetésben azzal a megjegyzéssel, hogy íme az egyik szerint átok alá van vetve, a másik szerint azonban még csak egy későbbi gyűlés fogja megvizsgálni tanítását, hogy mi benne az elvetendő. Befejezésül pedig azt az ellenmondást élezi ki, amely az evangéliom tanítására vonatkozó határozat és a török elleni háború terve között van. „Végül kérek minden szeretett keresztyént, segítsenek könyörögni Istenhez ezekért a nyomorult, elvakult fejedelmekért, — kétségtelenül Isten sújtott minket velük nagy haragjában, — hogy ne jussunk abba a helyzetbe, hogy a törökök ellen vonuljunk vagy adakozzunk, mivelhogy a török tízszer okosabb és kegyesebb, mint a mi fejedelmeink. Mi sikerülhetne a törökkel szemben ezeknek a bolondoknak, kik Istent annyira megkísértik és káromolják? Mert íme látod, hogy a szegény halandó pondrózsák, a császár, aki élete felől egy szempillantásig sem biztos, miként dicsekszik szemtelenül: ő a keresztyén hit igazi, legfőbb védelmezője. Az írás azt mondja, hogy a keresztyén hit szikla, mely ördögnél, halálnál és minden hatalomnál erősebb (Máté 16.), és isteni erő (Róm. 1.). És ekkora erő védesse magát a halál gyermekével, akit egy ót var vagy himlő is ágyba fektethet?! Isten segíts, milyen oktalan a világ! Így dicsekszik Anglia királya is, hogy a keresztyén egyház és a hit védője. Sőt a magyarok azzal dicsekednek, hogy Isten védői, és azt éneklik a litániában: ,ut nos defensores tuos exaudire digneris, hallgass meg minket, védelmezőidet.'" Isten az ilyesmit káromlásnak tartja. Ezért vannak a fejedelmek ilyen nyilvánvaló vaksággal megverve. „Isten, szabadíts meg minket tőlük, és adj nekünk kegyelmesen más uralkodókat!"

50

) Ballagi Aladár feltevése: Buda és Pest a világirodalomban 1473—1711. I. 1925. 184. 50

) W 15, 277, 21: Am ende bitt ich alle lieben Christen wollten helffen Gott bitten für solch elende verblente Fürsten, mit wilchen uns on zweyffel Gott geplaget hatt ym grossen zorn, das wyr ya nicht folgen widder die Turcken zu ziehen odder zu geben, Syntemal der Turck zehen mal klüger und frummer ist, denn unsere Fürsten sind. Was sollt solchen narren widder der Turcken gelingen, die Gott so hoch versuchen und lestern? Denn hie sihestu, wie der arme sterbliche madensack, der keyser, der seyns lebens nicht eyn augenplick sicher ist, sich unverschampt rhümet, Er sey der wäre öbrister ibeschirmer des Christlichen glawbens. Die schrift sagt, das der Christliche glaube sey eyn fels, der teuffei, tod und aller macht zu starck ist, Matt. 16., und eyne göttliche krafft, Rom. 1. Und solche krafft soll sich beschirmen lassen von eym kind des tods, den auch eyn grind odder blatter kan zu bette werffen. Hilff Gott, wie unsinnig ist die wellt. Also rhümet sich auch der könig von Engelland eynen beschinner der Christlichen und des glawbens. Ja die Ungern rhümen sich Gottes beschirmer und singen ynn der Letania 'ut nos defen-