Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)

IV. A TÖRÖK-KÉRDÉS.

veled egyenlő, vagy nálad kisebb rangú, vagy idegen felső­ség, mindenekelőtt ajánld fel neki azt, ami igazság szerint őt megilleti, és a békét, amint erre Mózes Izrael fiait tanítja. Hogyha ő ezt nem akarja, akkor fontold meg, mi válik ja­vadra, s az erőszak ellen erőszakkal védd magad." 48 ) Az uralkodó azonban ne nézze a maga hasznát, hanem csak alattvalóinak javát, azoknak védelemmel és segítséggel tar­tozik. Ilyen esetben az alattvalóknak kötelességük engedel­meskedni, magukat és vagyonukat odaáldozni. Az 1524-i nürnbergi birodalmi gyűlés olyan határo­zatot hozott Luther ügyéről, amely őt roppantul felizgatta. A gyűlésen Campegio bíboros számonkérte a wormsi edic­tum végrehajtását, és követelte megújítását. A rendek ellen­álltak; a katolikusok, bár többségben voltak, féltek a zendü­léstől. Végül a fejedelmek és a rendek megígérték, hogy „amennyire az lehetséges", teljesítik a wormsi edictumot, azonban az év őszén összeülő speyeri gyűlés vizsgálja meg az összehívandó németországi zsinat ügyét és az új köny­vekből a téves nézeteket. Ugyanez a gyűlés pedig tárgyal­jon az állandó segítségről a török ellen. Ferdinánd a gyűlés vallási határozatát éleshangú mandátumban bocsátotta közre. Ez Luthert nagyon felháborította, mégpedig azért, mert az előző évi birodalmi gyűlés nem kívánta az edictum végrehajtását. Míg tehát aszerint az evangéliom hirdetése lehetséges volt, most ismét tilalom alá került. A gyűlés ugyan azt határozta, hogy a szent evangéliom igaz értelme és az általános egyháztól elismert tanítók magyarázata sze­rint zendülés és botrány nélkül hirdettessék, amit mindenki úgy érthetett, amint akart, — de ez a mandátumba nem került bele és a wormsi edictum megújításán nem eny­hített. 47 ) Luther felháborodását még fokozta, hogy ugyanez a gyűlés a török elleni háború ügyét „a keresztyénség védel­mére" tárgyalta, és még inkább az, hogy ugyanaz a sze­mély, aki az edictumot kibocsátotta, a török ellen indítandó háború címén a keresztyén hit védőjének címezi magát. 48 ) Ilyen lelkiállapotban írta a Két császári összeegyeztet­hetetlen és ellentmondó, Lutherre vonatkozó parancs című iratában 49 ) a záradékot. Luther ugyanis kiadta az 1521 -i 4e ) W 11, 277, 5: Ist aber der widderpart deynes gleychen oder geringer denn du oder frembder uberkeyt, szo solltu yhm auffs erst recht und frid anbieten, wie Mose die kinder Israel leret. Will er denn nicht, so ged'enck deyn bestes unnd were dich niitt gewallt gegiu gewallt. L. Művei 3, 406. 47 ) W 15, 241kk. Köstlin I. 598kk. 4S ) W 15, 258. 4ß ) Zwei kaiserliche uneinige und widerwärtige Gebote den Luther betreffend. 1524. W 15, (241) 254. — Egészen hibás tehát

Next

/
Thumbnails
Contents