Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
Bevezetés - 2. §. A liturgia szó eredete; a liturgia jelentése
6 Viszont Krisztus Urunk folyton tartó munkásságát is Xeitoop7Ía-nak nevezi az újtestamentum (Zsid. VIII : 2, 6) és éppen a Zsidókhoz írt levélben áll előttünk a legplasztikusabban Jézus Krisztus, mint az isteni AercoDpyóc. A Xettoopfía-val jelöli meg szolgálatát Pál apostol (Róm. XV : 16) és az ősi egyháznak egyik legelső gyülekezetében, Antiochiában ugyancsak a Xeitoop-yía szóval nevezik az Úrnak szolgálatát, az istentiszteletet (Ap. Csel. XIII : 2). Ugyanezzel a kifejezéssel jelöli meg az apostol a Krisztusban való hitnek életáldozatát, önfeláldozó szolgálatát is (Filipp. II : 17). Ebből a néhány, változatos használati módból is kétségtelenül látszik, hogy a Xsttoopyía szó mindig vallásos jelentésben áll a szentírásban és az Isten szolgálatára, az Isten üdvösség-akaratának szolgálatára vonatkozva méltán lett az egyetemes emberi élet legfőbb tartalmának a kifejezője. 2) Keleten az egyház — nyilvánvalóan az Ap. Csel. XIII : 2 alapján — eleitől fogva az egész istentiszteletet nevezte liturgiának és a görög-keletiek ma is ilyen értelemben, a vasárnap, illetve ünnepnap délelőtti főistentisztelet jelentésében beszélnek liturgiáról. Nyugaton a liturgia elnevezésnek a helyére már igen korán a missa (magyarul: mise) szó lépett. A VI. században egészen általános a használata. A mise szó (a dimissio-ból: missio, missa) synechdocheszerüen azt a szent szertartást jelölte, amely elbocsátással (missio, missa) vette kezdetét és ugyancsak egy ilyen mozzanattal végződött. 3) Ez a körülmény kétségtelenül a „missa catechumenorum" és a ,,missa fidelium" korára és istentiszteleti berendezésére utal. Nyilvánvaló, hogy a ,,missa" (mise) szó eleinte az Úrvacsora szentségének az ünneplését magában foglaló ,,missa fidelium" megjelölésére szolgált, azután a proselyta-catechumenatus természetes háttérbe szorulásával az osztatlan egész istentisztelet neveként, vagyis a keleten használatos liturgia szóval azonos értelemben használták. 4) Ilyen értelemben használta azután a „missa" szót a nyugati egyház az egész középkoron át. Ennél a szónál 2) V. Ö. a mondottakat az Apologia XII : 80, 81 és 83-mal fSymb. 266). Az idézett helyen a hitvallás szembehelyezkedik azzal a felfogással, amely szerint a liturgia szó eredete a Xm'] (litare, áldozni) szóban gyökereznék. Lásd még Mehl: Vom Bau und Ausbau der Liturgie, 8. o. 3) V. ö. Thalhofer: Handbuch der kath. Lilurgik, II : 4. 4) A „missa" szó etimológiájára v. ö. az Apologia XII : 84 és köv. pontjaival. Symb. 266. — Lásd még Achelis: Lehrbuch der Praktischen Theologie, I : 187, de ott is a különösen figyelemre méltó 2. jegyzetet.
