Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 10. §. Luther és a reformáció jelentősége az egyház istentiszteleti életére
82 beantur cum Iiis rebus, qaue videntur, pane et vino . . ,", 24 S) — másrészt azonban a leghatározottabban elveti a misét áldozattá alakító római tévelygést, amely mind a szentírással, mind pedig az egyházatyák tanításával, az egész egyetemes egyház bizonyságával ellenkezik, 24 9) A Smalkaldeni Cikkek (1537) erősen polemikus élűek. A svájciakkal szemben hangsúlyozzák a manducatio indignorum-ot: ,,De sacramento altaris sentimus panem et vinum in coena esse verum corpus et sanguinem Christi, et non tantum dari et sumi a piis, sed etiam ab impiis christianis". 25 0) A rómaiakkal szemben pedig különösen a két szín alatti úrvacsora-osztást követelik: „Et non tantum unam speciem esse dandam. Non enim indigemus doxosophia ista, quae nos doceat sub una specie tantum esse, quantum sub utraque, sicut sophistae et concilium Constantiense docent. Etsi enim verum esse forte possit, quod sub una tantum sit. quantum sub utraque, tamen una species non est tota ordinatio et institutio per Christum facta, tradita et mandata. — Imprimis verő damnamus et execramur in nomine Domini omnes eos, qui non tantum utramque speciem omittunt, verum etiam tyrannice eam prohibent, damnant et blasphemant ut haeresin, et ita se ipsos supra et contra Christum, Dominum et Deum nostrum extollunt opponentes et praeponentes se Christo". 25 1) Utolsó hitvallásunk, a Formula Concordiae (1577) elsősorban az egyházban pusztító — általában református jellegű — tévelygésekkel szemben kívánja nagy részletességgel meghatározni és kifejteni a megtámadott dogmákat, köztük a liturgikus életre döntő jelentőségű úrvacsorai dogmát. De gondja van ennek a szent hitvallásunknak arra is, hogy nyomatékosan visszautasítsa a római tévelygéseket is. — A svájciakkal, az ú. n. sacramentariusokkal szemben Krisztus testének és vérének valóságos jelenlétét, tehát a szentségnek mysterium-voltát, továbbá ezzel kapcsolatban a manducatio indignorum-ot, mint a reális praesentia és man24 8) Apologia Conf. X : 54, 55, 57; Sgmb. 164. o. — V. ö. még XXIV : 1—4, 6—8; Symb. 248—249. o. 24f l) Lásd Apologia Conf. XXIV: 9—99; Symb. 250—270. o., ahol Melanchton az egész római — mise-áldozatból élő materiális vallásosság tarthatatlanságát bebizonyítja. 25 0) Art. Smalc. VI : 1; Symb. 320. o. 25 1) Art. Smalc. VI : 2—4; Symb. 320. o. — A római transsubstantiatio-tan elvetését ezek az igék jelzik: „De transsubstantiatione subtilitatem sophisticam nihil curamus, qua fingunt panem et vinum relinquere et amittere naturalem suam substantiam, et tantum speciem et colorem panis et non verum panem remanere". — Art. Smalc. VI : 5: u. o.
