Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 10. §. Luther és a reformáció jelentősége az egyház istentiszteleti életére
80 Jézus Krisztus valóságos jelenlétének valóban „nagy hitvallás"-ává lesz a reformátornak a zwingliánusokkal való harcában 1528-ban megjelent irata, a „Bekenntnis vom Abendmahl Christi", amelyben minden tévelygéssel és megalkuvással szemben megvédi a keresztyén liturgikus élet szívét: az oltári szentség //oo-c^piovtartalmát. 24 1) A marburgi colloquium 1529-ben lényegileg már nem jelent újat, — Krisztus igazi királyságának megvédése ez az evangélium diadalával. Az ősi, apostoli igazság megújult erővel győzedelmeskedett a svájciak minden ármánykodása ellenére is. 24 2) Hitvallásainkból is ugyanez a szent harc tükröződik felénk. A Kis Káté-ban (1529) a reális praesentia hangsúlyozása mellett a bűnbocsánat személyes elsajátítása az uralkodó gondolat, — érthető, hogy ebben a rövid „laikusok bibliájában" nem juthatott érvényre az oltári szentség egész tartalmi gazdagsága. 24 3) A Nagy Káté (1529) tüzetesen szemügyre veszi azokat a veszedelmeket, amelyek a római rabság után most ismét emberi bölcseséggel és ámításokkal támadnak az igazhitű keresztyénség drágakincsére, hogy megfosszák Isten gyülekezetét Krisztus szentséges testének és vérének vigasztalásától, éltető erejétől. 24 4) Az Ágostai Hitvallás (1530), ez az igazi „confessio catholica" szinte fenséges bizonyságát adja a lutheri reformáció isteni igazságának és mint az ősi, osztatlan anyaszentegyház tiszta keresztyén lelkületének megújult képviselője röviden csak ennyit mond X. cikkében: „De coena Domini docent, quod corpus et sanguis Christi vere adsint et distribuantur vescentibus in coena Domini; — et improbant secus 24 1) Az oltári szentség juxrrripiov-hatalmat megtapasztalva szól a reformátor „sacramentliche Einickeit"-ről az unió sacramentalis értelmében. W. XXVI : 442. —- Annyira nélkülözhetetlen a keresztyén élet számára Luther hittapasztalata alapján Krisztus valóságos jelenléte az oltári szentségben, hogy a XI. században — a reális praesentia tagadása miatt — elítélt Berengariiis de Tours ügyéről így ír: ,,\Volt Gott, alle Bepste hetten so christlich vnn allen stücken gehandelt, als dieser Papst...!" — W. XXVI : 443. 24 2) A manducatio indignorum tana is a szentségnek minden szubjektivizmussal szemben való megvédését szolgálta. —• A reformátor későbbi irataiban (pl. „Kurz Bekenntnis vom heiligen Sakrament" 1544ből, „Wider die 32 Artikel der Theologisten zu Löwen" 1545-ből) is rendületlenül megvédi a szentség uucm'jpiov-voltát és eredeti keresztyén tisztaságát. 24 3) Catech. min. VI : 2, 6, 8; Symb. 365—366. o. 2 M) V. ö. Catech. mai. V : 16, 20, 24, 40, 42; Symb. 501., 502. és 504. o.
