Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.

I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 9. §. A liturgia keleti (görög) és nyugati (latin) típusai a középkorban

74 Szándékosan ismertettük ilyen — aránytalanul — nagy részletességgel a nyugati keresztyénség klasszikus középkori liturgiáját, a római misét. — El kell ismernünk, hogy valóban monumentális alkotás. Egyik erőssége az egyházi esztendőben élő commemoratio érvényesülése; a szemléletességre, ritmikus mozgalmasságra való törekvés. Nyugodtan megállapítható, hogy várakozáson felül — szinte túlnyomó mértékben — találkozunk a római misében „biblikus" szöveggel. Introitus, kyrie, glória (ideértve a laudamus-t is!), salutatio, a collecta-imádságok legnagyobb része, epistola, graduale (a himnusok túlnyomó többségével), evangélium. Nicaenum, praefatio, sanctus, hosanna, benedictus, a szereztetési igék, a canon missae egy-egy imádság-része, a Mi Atyánk, pax, agnus Dei, a szentség méltó élvezéséért könyörgő imádságok, maga a communio ténye, a szentség élvezése utáni könyörgés és a mise befejezésében szereplő lectio ultima, mind-mind ősi tiszta keresztyén elemek, evangélikus javak! És mégis azt kell mondanunk, hogy a római mise minden lehet ezen a világon — szinte a tökéletességig finomult ceremoniális rendjével —: csak keresztyén evangélikus liturgia nem. Párhuzamosan Krisztus adományának gazdagságával, az egész római misén végig lehet kísérnünk annak az idegen lelkületből fakadt új ,,vallásosságának pusztító nyomait, amely a mise bevezetésétől elkezdve, de különösen az offertoriumban és még inkább az ú. n. canon missae imádságaiban és szertartásaiban szinte a felismerhetetlenségig megváltoztatta az Űr Jézus legdrágább ajándékát, minden evangéliumi értéket belekényszerítve a materiális áldozat érdemszerző és Istenre-ható ,,rendszer"-ébe. Miként Róma egész vallási rendszere, úgy liturgiája, a római mise is méltán nevezhető complexio oppositorum-nak. A keresztyén lelkületnek, a Jézus Krisztus megváltó érdemének evangéliumából élő vallásosságnak valóban meg kell döbbennie, ha arra a mérhetetlen eltévelyedésre gondolunk, amelyet évszázadokon keresztül a szinte monopólium-szerűen uralkodó római miseáldozati rendszer rákényszerített a középkor megrettent lelkű nemzedékeire. A római misében ,,das Opfer der Eucharistie ist ein satisfaktorisches und expiatorisches Werk, das Lebenden und Gestorbenen ohne ihre Beteiligung zugute kommt. Die Messe hat aufgehört, Gemeindegottesdienst zu sein, sie ist zu einem vom Priester vollbrachten Werk geworden, das die Hilfe und Gnade Gottes erwirbt. So wird die Messe zu allen Dingen nütze; der einzelne bestellt und bezahlt eine Messe und sie garantiert ihm Gottes Hilfe zu dem Werk, das er sich vorgenommen hat, das aber der Priester, der