Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 9. §. A liturgia keleti (görög) és nyugati (latin) típusai a középkorban
73 31. így imádkozik az áldozó-pap: „Quod ore sumpsimus, Domine, pura mente capiamus et de munere temporali fiat nobis remedium sempiternum!" 2 2°) — „Corpus tuum, Domine, quod sumpsi et Sanguis, quem potavi, adhaereat visceribus meis et praesta, ut in me non remaneat scelerum macula, quem pura et sancta refecerunt Sacramenta, — qui vivis et regnas in saecula saeculorum, amen". 22 1) 32. „Communio" -nak nevezett de tempore-jellegű antifona és 33. ezt követő kérő imádság (postcommunio) 22 2) fejezi be a római misének ezt a — tágabb értelemben még ugyancsak canon missae-nek nevezett, illetve ehhez tartozónak számított — communio-imádság-complexumát. c) A mise befejezése 1. a salutatio-val kezdődik, amelyre 2. ,,Ite, missa est" — „Deo gratias" következik. 22 3) 3. Majd az áldozó-pap még egyszer imádsággal fordul Istenhez, kérve, hogy a bemutatott áldozatot kegyesen fogadja és abból a papra is és azokra is, akikért az áldozatot hozta, áldás háramoljék: „Placeat tibi, sancta Trinitas, obsequium servitutis meae et praesta: ut sacrificium, quod oculis tuae Majestatis indignus obtuli, tibi sit acceptabile mihique et omnibus, pro quibus illud obtuli, sit te miserante propitiabile, per Christum, Dominum nostrum, amen". 4. Ezután megcsókolja az oltárt és megáldja a népet: „Benedicat vos omnipotens Deus: Pater et Filius et Spiritus Sanctus", — az áldásra egyszeri „amen" a válasz. 5. Áldás után az oltár evangéliumi oldalára megy az áldozó-pap és újbóli salutatio után így szól: „Initium sancti Evangelii secundum Johannem", — majd keresztvetés közben megkezdi János evang. I : 1—14. verseinek az olvasását. Ennek responsuma, a ,.Deo gratias" jelenti a mise-áldozat végét. az áldozó-pap bal kezébe vette a ciborium-ot, jobbjával kiveti belőle egy megszentelt, átlényegült ostyát és így fordult a nép felé: „Ecce agnus Dei, qui tollit peccata mundi!" — Háromszoros „Domine, non sum dignus" után lejött az oltár lépcsőin és az áldoztató-rács epistolai részénél elkezdte a distributiót „sub una specie". — A distributio formulája a Tridentinum óta véglegesen ez lett: „Corpus Domini nostri Jesu Christi custodiat animam tuam in vitám aeternam, arnen". 22 0) Imádság közben a diakónus kevés bort tölt a kehelybe, a pap beleteszi az esetleges ostya-töredékeket és az egészet kiissza (purificatio calicis). 22 1) Érdekes, hogy mind a két imádság-rész kérést foglal magában és nyoma sincs a hálaadásnak. — Az imádság végén történik meg az ú. n. ablutio. A kehely felett lemossa az áldozó-pap az ujjait — amelyekkel a szentséget érintette — és a kehely tartalmát is megissza. 22 2) Advent I. vasárnapjának communío-psalmusa pl. a LXXXV. zsoltár 13. verse. 22 3) Adventben és böjtben az ,,Ite missa est" helyett „Benedicamus Domino", halotti miséken pedig a „requiescant in pace" szerepel.