Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 9. §. A liturgia keleti (görög) és nyugati (latin) típusai a középkorban
65 csői előtt, illetve a szentélyt a templom hajójától elválasztó rácsnál történt, amely után (az oltár lépcsőinek megjárása közben) a pap (illetve az énekkar) a graduelle-1 énekli. A graduale rendszerint halleluja-vad végződik. 19 6) 7. Az evangélium felolvasása — miként keleten, úgy nyugat klasszikus középkori liturgiájában — a római misében is nagy ünnepélyességgel megy végbe. 10 7) A diakónus az oltár közepére helyezi az evangéliumos könyvet, az áldozó-pap megtömjénezi, a diakónus pedig az oltár elé térdelve így imádkozik: ,,Munda cor meum ac labia mea, omnipotens Deus, qui labia Isaiae Prophaetae calculo mundasli ignito: ita me tua grata miseratione dignare mundare, ut sanctum Evangelium tuum digne valeam nuntiare, per Christum, Dominum nostrum, amen". Ezután elveszi a diakónus az oltárról az evangéliumos könyvet és letérdelve kéri az áldozó-pap áldását: „Jube, domine, benedicere". — Az áldozó-pap megáldja a diakónust: „Dominus sit in corde tuo et in labiis tuis, ut digne et competenter annunties Evangelium suum: in nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti". — A diakónus kezet csókol az áldozó-papnak, a ministránsok megtömjénezik, ő pedig az evangéliumos könyvvel az oltár evangéliumi oldalára megy, innét üdvözli a gyülekezetet: „Dominus vobiscum". A válasz („Et cum spiritu tuo") elhangzása után kihirdeti az evangéliumi lectiót: „Sequentia sancti Evangelii secundum . . . c. . . .", — a felelet erre: „Gloria tibi, Domine!" — Háromszor megtömjénezi az evangéliumos könyvet és megkezdi az evangélium recitálását. Ennek végeztével 19 8) a segédlet második tagja (ha papi segédlet van, akkor az első szempillantásra talán ridegnek is mondható, — a valóságban azonban az evangélium megmérhetetlen ereje, gazdagsága él ezekben az alig több mint egy-mondatos imádságokban. 18 6) Böjtben a halleluja elmarad, — a graduale helyén énekelt vontatott menetű éneknek (amely ugyancsak zsoltár-rész szokott lenni) tractus a neve (cantus fletus et tristitiae). — Általában az epistola és evangélium közötti részt igen kitűnő érzékkel kezdettől fogva zeneileg gazdagon kiképezi a római liturgia. — Nagy ünnepeken a graduale után még külön ünnepi ének is következett. Ezeket nevezzük sequentia névvel. A keresztyén himnológia legszebb, liturgikus értékű alkotásait őrizte meg ezen a helyen a Missale Romanum. Ilyen volt a Luther idejében is nagyon kedvelt karácsonyi sequentia: „Grates nunc omnes . ..", — ilyen a húsvéti: „Victimae paschali.. .", — a pünkösdi „Veni Sancte Spiritus ...", — az úrnapi: „Lauda Sión Salvatorem . ..", — a halottak napjára és az elhunytakért mondott misék liturgiájába tartozó: „Dies irae, dies illa. .." és a „Stabat mater dolorosa . ..". — Régente az epistola után és az evangélium előtt történtek a keresztelések is, — az egész gyülekezet színe előtt. 18 7) Természetesen módosul a miserend, ha csak egy ministráns áll az áldozó-pap rendelkezésére. 19 8) A lectióra a felelet: „Laus tibi, Christe". Jánossy: Az evang. liturgia. 5
