Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.

I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 9. §. A liturgia keleti (görög) és nyugati (latin) típusai a középkorban

64 hic sunt, et omnium Sanctorum: ut indulgere digneris omnia peccata inea, amen".

10

0) Ezzel az imádsággal végződik a praepcircitio ad missam.

10

1) b) A tulajdonképeni mise 1. pontja az introitus.

10

2) Az introitus a római misének első igazi változó része, — mindig a kérdéses ünnep tartalmát fejezi ki — legtöbbször ótestamentumi zsoltár-hellyel —, tehát de tempore, illetve de sanctis jellege van. 2. Kilencszeres kyrie

10

3) után 3. a glória irt excelsis következik a hozzá kapcsolódó laudamus te himnussal.

19

4) 4. Ezután az áldozó-pap az oltártól a nép felé fordul és üdvözli a gyülekezetet: „Dominus vobiscum", — erre a salutatio-ra „Et cum spiritu tuo" a felelet. 5. Majd a pap „oremus"-szal imádkozásra hívja a népet és újra az oltár felé fordulva a collecta-imádságot imádkozza, amelyre a válasz: „amen".

10

5) 6. Az epistola felolvasása az oltár lép1

9°) Imádság közben megcsókolja az oltár közepét. 18

1) Az ünnepélyes miséken itt szerepel először a tömjénezés. Az áldozó-pap megáldja a diakónus — illetve ministráns — kezében levő tömjén-füstölőt, majd átveszi tőle és megtömjénezi az oltárt, — a diakónus visszaveszi a füstölőt és megtömjénezi az áldozó-papot. — A római mise különböző fajainak (missa sollemnis, m. sollemnissima, m. publica seu generalis, m. cantata, m. secreta, m. privata, — m. votiva, m. pro defunctis, —• m. ferialis, —- m. sicca) rövid ismertetését lásd Achelis i. m. I : 476—477. 10

2) A böjtbe eső és a húsvét-utáni vasárnapok a megfelelő introitus-tól kapták ősi nevüket: Esto mihi (Ps. XXXI: 3), Invocavit (Ps. XCI : 15), Reminiscere (Ps. XXV: 6), Oculi (Ps. XXV : 15), Laetare (Jes. LXVI : 10), Judica (Ps. XLIII : 1), — Quasi modo geniti (I. Petr. 11:2), Misericordias Domini (Ps. XXXIII: 5), Jubilate (Ps. LXVI:1), Cantate (Ps. XCVIII : 1), — Exaudi (Ps. XXVII : 7). — Advent I. vasárnapjának introitusa például a XXV. zsoltárból való és így hangzik: a) „Ad te levavi animan meam: Deus meus, in te confido; non erubescarn, neque irrideant me inimici mei, etenim universi, qui te expectant, non confundentur". (1—3. v.) — ß) (az ú. n. versus) „Vias tuas Domine, demonstra mihi et semitas tuas edoce me". (4. v.) — y) „Gloria patri, etc.". — 8) az a) ismételve. 10

3) Három (az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre vonatkozó) „Kyrie eleison", —• három „Christe eleison", — három „Kyrie eleison", — váltakozó énekléssel. 19

4) A régi gregoriánus mise-rend szerint csak püspök énekelhette minden ünnepnapon és vasárnapon a nagy doxologiát, — az egyszerű áldozó-pap (presbyter) csakis húsvétkor. — Ha énekkar is szerepel az istentiszteleten, akkor ő énekli az „Et in terra"-tól kezdve végig az egész himnust. 19

5) Talán a co/fecfa-imádságokban mutatkozott meg a legnagyszerűbben Róma középkori latin lelkületének liturgikus alkotó-ereje. Bennük a tartalom tömörsége szinte tökéletesen egyesül a nyelvbeli egyszerűség erejével. A lapidáris collecta-stílus (összehasonlítva a középkori provinciális liturgiák és kelet liturgiáinak színes nyelvezetével és bőbeszédűségével, — vagy még inkább a mi magyar egyházi életünk legnagyobb részében a liturgikus imádságokat már-már megölő — valóságos kis prédikációknak is beillő — szónoki declamatiókkal) —