Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 9. §. A liturgia keleti (görög) és nyugati (latin) típusai a középkorban
62 pedig tartalmi tekintetben nem következik be lényeges változás a IX. századtól kezdve. Az 1215-i lateráni zsinat — a transsubstantiatio dogmájának szentesítésével és a kehelynek a néptől való megvonásával — éppen úgy nem hozott semmi újat a középkori liturgikus rendbe, mint a materiális áldozat fogalmának kizárólagos uralomra jutása következtében lényegében megváltozott (evangélium-ellenes, új) vallásosságnak az az ezerféle — még esetleges jóhiszeműség ellenére is a Krisztus keresztjétől, megváltó művének áldásaitól egyre messzebb, egészen idegen világ ingoványába vezető — finomabb vagy durvább megnyilatkozása, amelybe a középkor üdvbizonytalansága Augustinus óta egyre reménytelenebbül szinte belehajszolta az Úr Jézus békességére vágyódó, Krisztust kereső lelkeket. 18 2) A római mise latin liturgiája három részből áll: a) előkészület-bői (praeparatio ad missam), b) a tulajdonképeni mise-áldozat-ból (amely az ordo missae-bői és a tágabb értelemben vett canon missae-bői épül fel) és cj a mise befejezés-é bői. a) Az előkészület 1* 3) mozzanatai a következők: 1. Miután az áldozó-pap a liturgikus szabályok szerint felöltözve megérkezik segédletével 18 4) az oltár elé, megadja az illő tiszteletet és keresztet vet, megkezdi a szent szertartást: „In nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti. Amen". 18 5) 2. Köz18 2) Seeberg i. m. III : 42. és köv. o. — V ö. Franz i. m. 122. és köv. o. — A középkori mise-vallásosságon nyugat egyházi életében valóságos dualizmus vonul végig. Míg a teológiai gondolkodás mindent elkövet, hogy megmentse azt, ami még menthető és a legkülönbözőbb mise-magyarázatokkal csak valamennyire is elfogadhatóvá tegye a keresztyén lelkület előtt is a mise-áldozatot (Augustinus, majd Nagy Gergely, Hrabanus Maurus, a Cluny-szerzetesek, Szentviktori Hugó, Petrus Lombardus, Aquinoi Tamás, Duns Scotus, Occam, Peter d'Ailii, Kempis Tamás), addig a tényleges egyházi gyakorlat a nép körében a legdurvább elfajulás jeleit mutatja. — Lásd Franz i. művében „Die mittelalterlichen Messerklärungen" című részt, különösen 626. és köv. old. — Az „áldozár" közvetítő szerepének és hatalmának a hangsúlyozása hozza magával a mise-vallásosság fénykorában az Úrvacsora szentségének megvetését. Alig van mise, amelyen a népből akadnának kommunikánsok. Szinte általánossá lett az a felfogás, amely az Ür asztalának kerülését azzal menti, sőt igazolja a középkorban, — elégséges, ha a pap él a szentséggel (Franz i. m. 77. o.); ő „mindnyájunknak a szája, képviselője az egész keresztyénségnek és ennek mi is tagjai (?) vagyunk", —- hangzik egy középkori mise-magyarázatban (Brilioth i. m. 141. o.). 18 3) Volt idő, amikor a Missale Romanum egyes változataiban a pap magán áhítatát képezte ez az előkészület. 18 4) A római mise szabályai szerint a pap önmagában nem mutathat be mise-áldozatot, ha klerikus-segédlete nincs, legalább laikus szolgájának (ministráns) kell lennie. 18 5) A mise szövege Clemen i. m. 9—20. o., illetve Mehl i. m. 57. és köv., továbbá 95. és köv. o. alapján közölve.
