Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 9. §. A liturgia keleti (görög) és nyugati (latin) típusai a középkorban
60 szabb-rövidebb ideig tartó — viszonylagosan — önálló élet után kénytelenek átadni a helyet az egyre diadalmasabban előtörő római misének. Valamennyi nyugati liturgia közös jellemvonása — kelettel szemben —: a de tempore elvnek fokozottabb érvényesülése, amely az egyházi év tartalmi és alaki változatosságával jelentkezik az egyház liturgikus életében. Nyugaton csupán a liturgia alapja áll szilárdan és ezen a szilárd alapon színes elevenséggel hullámzik végig az egyházi esztendő minden változása. Az üdvtörténeti, evangéliumi tartalomban való mozgalmasság mellett a formai tökéletesség és egyszerűségében is plasztikus nyelvbeli csiszoltság tette alkalmassá a római misét, hogy mint nyugat klasszikus középkori liturgiája felvegye magába a provinciális liturgiák egyéni sajátságaiból azt, ami maradandó értékkel szolgálhatta benne a felette úrrá lett materiális áldozat mise-vallásosságát. A római mise legrégibb elemeinek három latinnyelvű főforrása maradt reánk a Sacramentarium Leonianum-ban, a Sacramentarium Gelasianum-han és a Sacramentarium Gregorianum-ban, — mindegyiküknek sokkal több részében lüktet az evangélium ereje, mintsem azt gondolnánk. A Sacramentarium Leonianum-ot I. Leo (f 461) nevével kapcsolja össze az egyházi hagyomány. Annyi kétségtelenül megállapítható, hogy római eredetű ez a sacramentarium, amely a mise változó részeit tartalmazza az egyházi év nagyobbik (áprilistól decemberig terjedő) részére. Az ordinarium missae hiányzik a canon missae-ve 1 együtt. Valószínűleg a VI. században készült és mai alakját a VII. században terjed a liturgia kialakulásának az ideje és a VII. században neki is éreznie kell már a romanizálás veszedelmét, — A gallikán liturgia is három lectiót ismer, megvan benne a keleti kapcsolatokra valló éjríxXrioi!; is. — Jóllehet nyugati liturgia, imádságai mégis sokkal inkább kelet színpompáját mutatják. A gallikán misében — amely ismeri a missa catechumenoTum és a missa fidelium megkülönböztetést — az evangéliumra következő homilia után hely van a litánia számára, amely alkalmat adott a népnek az istentisztelet menetében való aktív részvételre, míg a római misében csak a xúpie e^.ár|oov marad meg a diakonális litániából. Viszont azt is meg kell állapítanunk, hogy bizonyos sajátos színezetű bőbeszédűség azzal fenyegette a provinciális miséknek, tehát a gallikán liturgiának is az imádság-stílusát, hogy egészen elveszti liturgikus jellegét, megromlik és belevesz az ú. n. prédikáció-stílusba. — V. ö. Brilioth i. m. 127. o. — A magyar egyházi életünkben pusztító liturgikus anarchia hatásaira való tekintettel különösen is tanulságos számunkra az az összehasonlítás, amellyel pl. Bishop említett tanulmányában (The Genius of the Roman Rite) egymás mellé állítja a provinciális terjengősséget és Róma liturgikus imádság-stílusát. — Lásd még Duchenese i. m. 204. o.-án a gallikán liturgia karácsonyi praefatiójának a római missale megfelelő imádságával való párhuzamos ismertetését. 1 1
