Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 9. §. A liturgia keleti (görög) és nyugati (latin) típusai a középkorban
58 tizenkétszeres xúpis élérjaöv, a §ó£a tij> üaTpi és a ^eötóxoc Szűz Máriának imádsággal való magasztalása vezet el az istentisztelet befejezéséhez, 18. az áldás keretében megtörténő elbocsátáshoz: „Az Űr áldása legyen veletek kegyelme és emberekhez való szeretete által". 17 0) Csakis az elfogultság vagy az egyházat sem ismerő liturgikus nihilizmus mondhatja erre a görög liturgiára, hogy az nem egyéb, mint színpadi mesterkedés és üres ritualizmus. Talán túlságosan sok liturgikus anyagot szorított a keleti keresztyénség imádságos lelkülete ebbe az istentiszteleti rendbe és talán ez a heterogén elemekkel való telítettség is okozta, hogy a görög liturgia fenti organizmusában a logikai és lélektani folytonosság hiányainál mélyebb — ugyancsak a materiális áldozat pusztító hatását mutató — szakadékok is vannak, de kétségtelenül nyilvánvaló az is, hogy ebben az istentiszteleti rendben itt élnek az ősi egyház liturgikus életének örökértékű elemei is. Ez a görög liturgia közel 1500 éven keresztül megőrizte az egyetemes anyaszentegyház liturgikus életének legősibb, eredeti krisztusi jellemét, mert az egésznek a lelke, centrális irányító hatalma az Úrvacsora szentsége: a mysterium tremendum. Kelet liturgiájának látszólagos, szinte szemkápráztató gazdagságát közelebbről szemügyre véve, meg kell azonban állapítanunk, hogy a formai gazdagságban való változatosságot alig-alig ismeri az ú. n. Ciirí/sosfomus-liturgia, hiszen az egész egyházi esztendőre jóformán csak egyetlen miseformulával rendelkezik, — a lectiókon kívül alig szolgál még valami benne a de lempore-eÍv érvényesülésére. Hasonlóképen fogyatékosságának tekinthető az a tény is, hogy a nép számára semmi tevőleges részvételt sem biztosít, sőt a liturgia nyelvének meg nem értése a legtöbb helyen még a receptiohoz szükséges lelki kapcsolat létrejöttét is nagyon megnehezíti. — Annál csodálatosabb éppen ezért az a mélységes áhítatosság és életerős imádságos élet, amely ebből a liturgiából táplálkozik és minden emberi fogyatékosságban és részszerint-valóságban is az isteni teljességnek, a Krisztus kegyelmének örökkévaló hatalmát bizonyítja. A mi elszegényedett nemzedékünk — amely nagy többségében alig értékeli és alig használja a templom áhítatos csendjének az erejét, az alázatos imádás áldását, úgyhogy élete leginkább csak a keresztyén evangélikus anyaszentegyház nevével való visszaélésnek nevezhető — igen sokat, tiszta evangélikus tartalomban bővelkedő imádságos életet l 7°) Az istentisztelet végeztével szokásos a nem-konszekrált wpo^cpopán.aradványoknak szétosztása a nép között, amely nagy tisztelettel őrzi meg otthonában a szent ajándékot.
