Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 9. §. A liturgia keleti (görög) és nyugati (latin) típusai a középkorban
57 kozta a hitvallást, de lassankint a gyülekezetnek ezt a liturgikus tevékenységét is az énekkar vette át. 7. A credo után a praefatio következik, amelynek az élén — miként ez már a Aia<zd^ai - ból is ismeretes — nem az egyszerű salutatio, hanem II. Korint. XIII : 13 apostoli üdvözlete áll. A praefatioimádsághoz a sanctus és a hosanna kapcsolódik a benedictusszal. 8. A pap offertorium-tarta\omma\ is bővelkedő hálaimádság-ban köszöni meg Istennek, hogy Krisztust elküldte megváltásunkra és ebbe az imádságba szövődnek bele a verba testamenti. A szereztetési igék halk recitálásából a nép csakis a „vegyétek és egyétek" és az „igyatok ebből mindnyájan" szavakat hallhatja. 9. A Szentlélek segítségül hívásában (IjcíxXYjat?) éri el csúcspontját a görög liturgia miseáldozata, — a keleti keresztyénség felfogása szerint a liturgiának ebben a mozzanatában következik be a transsubstantiatio, 16 7) 10. Még az élőkért és az elhányt hívekért imádkozik a pap és a diakónus, hitben való egységet, bűnbocsánatot és egykor boldog kimúlást kérve mindenkinek, — 11. a nép (helyesebben: az énekkar) a Mi Atyánk-at imádkozza és 12. az ősi úrvacsorai eucharistikus-imádság után 13. felhangzik az áldozó-pap ajkáról a communio invitatorium-a: „tá a-jta tói? a-j-íot?" és ennek responsoriuma, a „sic; a?ió?, eí'c xóptoc, 'Ivjaoöc XpíaTÓ?, ei; §ó£av dsoö xatpöc soXof-rjióg el ele tooc a!ü>va<;,á//'í]v u rávezet 14. a communio-ra. Először maga a pap veszi az Úr testét és vérét, majd a diakónusnak nyújtja a szentséget, ezután következik a laikusok communiója, vagyis a tulajdonképeni distributio. 16 8) A szentség kiosztása alatt az énekkar a Szentháromságot dicsőíti. 15. A szentség élvezése után a pap hála-imádság-a következik. 16. A Nunc dimittis lc ö) után pedig még 17. a Trisagion, a Mi Atyánk, 16 7) Az eruxtaioic; xoü ayíou jiveúimxog-ban a pap arra kéri Istent, hogy árassza Szentlelkét az áldozóra és „EJU xü jtpoxEÍjieva öóijpa xaüxa xaL jtoúiöov xöv jxév apxov xoíxov xíjxiov oö)|j,a xoű Xpioxoi aou, xö öé év xö) ;toxT}púp xovxo) xíjaiov cű(xa xoű Xpioxoí oou". — A transsubstantiatio nem a pap műve, Isten eszközli azt a Szentlélek által, a pap szolgálatával. 10 8) A nép is két szín alatt, sub utraque specie részesül a szentségben. Az áldozó-pap a szent Jtpo^cpopá -darabokat a kehelybe teszi és a kehelyből — amelyet a diakónus tart — kis aranykanállal osztja a szentséget a híveknek. — A két szín alatt való kiosztásnak ezt a formáját nevezzük intinctiós distributio-nak, amely már a XI. században igen elterjedt volt. V. ö. Rietschel i. m. I : 391. és köv. A distributio formulája: „MexodaußdvEi ő Soü^og xoü -0-eoü, ő Seíva, xö xí^uov xal űyiov ouj|xa xai aífia xoO Kupíou xai deoü xai acoXV]po? f)|A(üv 'Irjaoü Xpioxoi) ele acpeoiv auxoü duapxicöv xai eíg 'Qcotjv alamov". 16 9) Lukács evang. II : 29—32. — A Nunc dimittis egyike az újtestamentumi canfrcum-oknak.
