Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.

I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 9. §. A liturgia keleti (görög) és nyugati (latin) típusai a középkorban

55 emlékezik meg Jézus Krisztus kereszt-haláláról és Krisztus áldozatáért magasztalja Istent, majd az úrvacsorai kenyeret (rcpoqpopá) Ézsaiás LIII : 7. recitálása közben

15

6) háromszor kereszttel jelöli és átszúrja és az oltáron elhelyezi. Míg a pap ezzel végez, a diakónus a kelyhet készíti el (víz és bor keverése!), végül imádságok közben letakarják a szent elemeket.

35

7) Ezután Istenhez fordul könyörgésével az áldozó-pap és kéri az Urat, hogy áldja meg a szent elemeket a lelkek táplálására (EO/TJ ríj? TTpo-ftsaétoc). Az úrvacsorai elemeknek, az oltárnak, az egész templomnak és az áldozó-papnak megtömjénezése után — amely alatt ötvenszer ismétlik: „kXérjaóv /xe ó — a pap és a diakónus háromszor imádkozzák együttesen a nagy doxologiát: „8ó£a iv {tyíatoic fteip"

15

8) és kétszer a LI. zsoltár 17. v.-ét,

15

9) majd a pap kérésére megáldja őt a diakónus. Az előkészület 3. pontja az evap&c, amely a következő mozzanatokat foglalja magában: A pap a Szentháromságot magasztalja, mire a diakónus békességért könyörög; a könyörgést az énekkar xópte IXé^aov-ai tagolják részekre; az egész imádságot az áldozó-pap fejezi be (eípevtxrj oi>V0C7Tríj). A litánia után három antifonás zsoltár következik,

10

0) amelyet a diakónus és az énekkar énekel. A három zsoltár között a pap az ú. n. „kis exrr}vía"-val Isten irgalmasságáért könyörög, majd Krisztus emberré-levéséért és kereszt-haláláért ad hálát és csendben népe megszentelését kéri Istentől, végül az utolsó zsoltár után — amelynek befejező responsoriumai az Űr Jézusnak a Jordánnál való megjelenését magasztal ják — még egyszer könyörög a pap imádságaik meghallgatásáért, az isteni igazság megismeréséért és az örök élet elnyeréséért és ezzel véget ér az ünnepi liturgiának terjedelmes bevezetése. b) A missa catechumcnomm 1. pontja könyörgés (IXTTJvía), amely a kis glóriával végződik. 2. A CII. és CXLV. zsoltárból való antifonák után a hegyi beszéd makarismái következnek: „//axápioi ól tctco^oí tíj> mebfzaxi. . 1G

1) 15

0) „Kínoztatott, pedig alázatos volt és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik és mint juh, mely megnémul az öt nyírok előtt és száját nem nyitotta meg!" 15

7) A szent elemek letakarására szolgáló liturgikus terítőt előbb megtömjénezik. A tömjénfüst itt a megtisztítás és az imádás szimbóluma. 15

S) Lukács evang. II : 14. 15

B) „Uram, nyisd meg az én ajkamat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet!" 16

0) Az első Ps. CXIV : 1—3., 5.; a második Ps. CXVI : 1—3., 5.; h harmadik Ps. CXVIII : 1—4. 1G

1) Máté evang. V : 3. és köv. v.