Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 9. §. A liturgia keleti (görög) és nyugati (latin) típusai a középkorban
53 századból való. 15 0) Egyre több anyag kerül a nagy nevet viselő liturgia organizmusába és ez az ilyen módon kibővült, gazdag liturgia a IX. században csaknem kizárólagos tekintélynek és általános elterjedtségnek örvend a Konstantinápoly egyházi hatókörébe került egész keleti keresztyénségben. A Chrysostomus nevéhez fűződő részek, valamint az egyház névtelen liturgikus munkájának eredményei mellett vannak benne részek Nagy Basilius liturgiájának az elemeiből is. Ez a Chrysostomus-liturgia — amelyen a XV. században csak igen kevés, lényegtelen változtatást eszközöltek — mind a mai napig legdrágább kincse a görög-keletiek liturgikus életének. Szinte rajongó szeretettel ragaszkodnak hozzá az egész világon. Szükséges tehát vele közelebbről megismerkednünk. Ha hosszú évszázadokon keresztül nagy általánosságban idegen is maradt az evangélikus keresztyénségre keletnek sajátos liturgikus élete, természetes az, hogy a nagy világvihar pusztításai után fokozott figyelemmel fordul anyaszentegyházunk kelet felé. Nem „megcsontosodott ortodoxia", nem „élettelenség" tárul itt elénk, hanem a mise-áldozati, érdemszerző vallásosság minden idegenszerűsége ellenére is meg kell látnunk azokat a hatalmas evangéliumi erőket, amelyek kelet liturgiáját képessé tették, hogy élet-forrás lehessen a megszámlálhatatlan milliók kínszenvedéses kereszt-hordozásában. A keleti keresztyénség nagy részének véres mártíromsága, az ú. n. „modern protestantizmusát megszégyenítő hite, szinte fenségesen áhítatos alázatossága komoly intelem a mi számunkra: kelet liturgiájában sok-sok — keresztyén-evangélikus liturgikus életünk szempontjából — elásott tálentumot kell felismernünk. 15 1) A Chrysostomus-liturgia minden vasárnapnak és ünnepnapnak az istentiszteleti életében hármas tagozatú drámában jeleníti meg a hívek gyülekezete előtt az egész üdvtörténetet. 15 2) Első tagozatát az ünnepnap előestjének istentiszte15 0) Bingham i. m. V : 193. és köv. — Minden valószínűség szerint már a IV. század utolsó évtizedeiben Antiochiában használatban volt, a VII. században pedig már Konstantinápolyban is találkozunk vele. V. ö. Brightman i. m. 534. és köv. 15 1) A magát ortodox-nak nevező keleti keresztyénség lelkületének és szent liturgiájából élő bensőséges vallásosságának jellegzetes vonásaival ismertet meg a görög-keletieknek egyik legkiválóbb tudós teológusa, az orosz Glubokowski: Den ortodoxa kristenheten och kyrkans . enhet címen svédül kiadott művében. — Az őpdo8o|ía igazi értelmére vonatkozó megállapításait lásd i. m. 10. és köv. 15 2) A liturgia ismertetése Maltzew i. m. nyomán történik. — V. ö. még Achelis i. m. I : 462—467. o.
