Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 9. §. A liturgia keleti (görög) és nyugati (latin) típusai a középkorban
52 sivár pusztasággá — minden másodlagos értéke, külső látszata és csillogása ellenére is — a középkori keresztyénségnek hazugsággá lett életét, azt keserű gúnnyal rajzolja meg közvetlenül a reformáció előtt a mise-áldozati vallásosság csődjét bejelentő versében Battista Mantuanus karmelitaprior (f 1516): ,,. . . Venalia nobis Templa, sacerdotes, altaria, sacra, coronae, Ignes, thura, preces, coelum est venale Deusque". 9. §. A liturgia keleti (görög) és nyugati (latin) típusai a középkorban. Az egyház liturgikus életének fejlődését, gazdagodását és idegen szellem pusztító hatásaként elkövetkezett elfajulását nyomon követő eddigi vizsgálódásaink után szükségesnek látszik, hogy részletesen ismertessük az Augustinus-utáni idő új vallásosságát tükröztető liturgiákat, amelyekben az egyházi középkor legsajátosabb alkotásai tárulnak fel lelki szemünk előtt. Két nagy családot alkotnak kelet és nyugat liturgiái. Nemcsak a nyelvbeli (görög-latin) különbözőség különíti el őket egymástól, hanem a — lényegében közös tartalom ellenére is meglevő — lelki különbözőségből fakadó belső szerkezeti és külső alaki eltérések biztosítják relatív önállóságukat, létjogosultságukat. Közel 1500 éve már annak, hogy az egyház liturgikus életében keleti és nyugati típusról lehet beszélni és mindegyiknek a körén belül még külön sajátosságokkal bíró liturgiákkal találkozni. 14 0) A) Keleten igen jelentős volt a VI. századból származó Jaicafr-liturgia, amelyről már a II. trullai zsinat (concilium quinisextum, 692-ben) mint általánosan elterjedt liturgiáról tesz említést (XXXII. kánon). 14 7) Ugyancsak a VI. századból való a Márk-liturgia, amelynek különösen Alexandria környékén volt nagy tekintélye. 14 8) A IX. századtól fogva azonban mindegyik rohamosan veszít jelentőségéből, mert csaknem az egész keleti keresztyénséget meghódítja az a — jelenlegi alakjában — konstantinápolyi eredetű, monumentális liturgia, amely nem minden ok nélkül viseli Nagy Basilius (t 379) és Chrysostomus (f 407) nevét. 14 9) A Chrysostomus-liturgia több lényeges része már a IV. 1 4°) V. ö. Rietschel i. m. I : 371. és köv. 14 7) Brightman i. m. 31. és köv. o.; v. ö. Dániel: Codex liturgicus ecclesiae universae, IV : 80. és köv. o. 14 8) Brightman i. m. 113. és köv. o.; v. ö. Dániel i. m. IV : 134. és köv. o. 14 9) Brightman i. m. 470. és köv., 527. és köv.
