Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 8. §. A liturgia elfajulása a „materiális áldozat" uralomra jutásával
49 8. §. A liturgia elfajulása a „materiális áldozat" uralomra jutásával. Már az oltári szentségben rejlő eredeti keresztyén áldozat-momentum tárgyalásánál is (7. §. E) rámutattunk arra, hogy a keresztyén áldozat gondolatának a neve — a •9-oaía szó alaki azonosságánál fogva — igen korán alkalmas eszköznek bizonyul az egyház liturgikus életében idegen tartalomnak a befogadására. Valóban, az elferdített, keresztyénségen kívüli ^oaía-gondolathoz fűződik az oltári szentségnek az az átlényegiilése, lényegbeli megváltozása, amelynek már csak természetes következménye lesz a keresztyén liturgia elfajulása. Nagy tévedés lenne azt gondolnunk, hogy a középkorban romlik meg az oltári szentség keresztyén-evangélikus tisztasága. Említettük, hogy Irenaeus az első, akinél a keresztyén áldozat-fogalom bizonyos átalakulásáról lehet beszélni, — tehát már a III. században jelentkezik az oltári szentség tartalmi gazdagságában a belső elhajlás. Cyprianusnál pedig (a III. század közepén!) már készen van fővonásaiban a nagy átváltozás, az új áldozat-fogalom: ,,Nam si Jesus Christus Dominus et Deus noster ipse est summus sacerdos Dei Patris, et sacrificium Patri se ipsum primus obtulit et hoc fieri in sui commemorationem praecepit, utique ille sacerdos vice Christi vere fungitur, qui id quod Christus fecit, imitatur et sacrificium verum et plénum tunc offert in ecclesia Deo Patri, si sie ineipiat offerre secundum, quod ipsum Christum videat obtulisse". 14 0) Az oltári szentség tehát lényegében megváltozott: az Isten legdrágább adományából Istennek szóló sacrificium-ot csináltak az emberek. Igaz, hogy Cyprianusnál még nem lép fel egészen önállóan ez az új áldozat-fogalom — sokszor inkább Krisztus egyszeri áldozatának kiábrázolása értelmében használja a sacrificium-ot 1* 1) —, de már ettől az időtől fogva kétségtelenül 14 0) Epist. LXlll. 14; Migne: PL. IV : 385—386. — Jellemző a szerezletési igék TOŰTO iroieTte ELG TTJV EJXR ]v dvá(.ivr]öiv részének sacrificium értelmében való magyarázása. 14 1) Cyprianusnak ez a felfogása még rokon Origines-éve 1 (f 254). Origines —• nyilván platonista hatások következtében — az egyház földi életének minden mozzanatában a mennyei világ dicsőségének átragyogását látja és így az oltári szentségnek földi oltárokon való ünneplésénél sem annyira a papok szerepét, áldozói tevékenységét hangsúlyozza, hanem itt is az isteni Főpap örökkévaló áldozatát látja aláfényleni a mennyei oltárról. V. ö. Comment. in Jos. homil. III : 5; Migne: PG1. XII : 841. és köv. — Hasonló gondolat él a római misének kánonában, a következő imádságban: „Supplices Te rogamus, omnipotens Deus, iube haec perferri per manus saneti Angeli tui in sublime altare tuum, Jánossy : Az evang liturgia. 4
