Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.

I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 7. §. Az oltári szentség tartalmi gazdagságának jelentősége a liturgia fejlődésére

46 ben, amelyet a szenvedő Istenfiának követése változtat és •szentel élő, a Jézus Krisztus szeretetében elégő áldozattá.

13

3) A tfoaía szónak az oltári szentségre való közvetlen vonatkozásával először a AtSa^-ban találkozunk.

13

4) Jellemző a AtSax^j áldozat-fogalmára és ezzel kapcsolatban az oltári szentség liturgikus helyzetére az a körülmény, hogy a $ooía szó használatával kapcsolatosan Malakiás I : 11-re történik utalás. Ebből is nyilvánvaló a &uaía-nak az soxapiaTÍa-val való kapcsolata: tiszta keresztyén áldozatról, hálaáldozatról van szó. Tagadhatatlan, hogy Clemens Romanus az oltári szentség ünneplésével kapcsolatosan ismételten ótestamentumi kifejezéseket (áldozati ajándékok, oltár, papság) használ, de olyan értelemben teszi ezt, hogy az ótestamentumi templomi áldozat tökéletes ellenképét mutassa meg a keresztyén, eucharistikus értelmű oltári szentségben.

13

5) Új színben jelentkezik az oltári szentség -froaía-tartalma Irenaeus gondolatvilágában. A szentség földi eleme áldozati adomány, de &oaía-jellege inkább a teremtés művének, a föld termésének megszenteltségével van kapcsolatban.

13

6) A föld termése Isten műve, tehát méltó arra, hogy áldozatként Isten elé vigyék, — hirdeti Irenaeus, aki éppen az Istennek ajánlás mozzanatában látja a földi és isteni adomány egybekapcsolódását. Amiképen az ostya, amelynek természetes anyaga a földből származik, Isten segítségül hívásával az Úr oltárán többé már nem közönséges kenyér, hanem sujfaptOTÍa, amely szétválaszthatatlan egységben földi és mennyei részből áll, — úgy a mi testünk is, befogadva ezt a szentséget, többé már nem mulandó, hanem a halhatatlanságnak, az isteni élet reményének birtokosa. — Ha ezekhez a gondolatokhoz hozzávesszük még az incamatio fokozatos hangsúlyozását, kétségtelenül megállapítható, hogy az 13

3) A Zsidókhoz írt levél semmit sem tud a (nem-keresztyén) materiális áldozatról, emberi ,,áldozat"-nak Istenre irányuló hatásáról, Istennel szemben teljesített szolgálatáról. Jóllehet XIII : 10. említést tesz oltárról, de hogy mennyire tiszta még a keresztyén áldozat-fogalom, az nyilvánvaló a 10. versnek a 15. és 16. verssel való összefüggéséből: mi az oltárról Krisztus áldozatának gyümölcsében részesülünk és ezért fordulunk ugyanott az Úrhoz a hála áldozatával és ugyanezt bizonyítjuk meg életünkben az irgalmasság gyakorlásával. — Egyébként az ótestamentum prófétái vallásosságában is imádság és hálaadás az igazi áldozat. V. ö. Ps. XXVII : 6, CXLI : 2, LI : 19; Hózseás XIV : 3. 13

4) Ai8«x"n XIV : ; Clemen i. m. 2. o. 13

5) Ep. I. cap. 41—42; Migne: PGI. I : 288—291. — Ebben az időben még egészen idegen a meritorikus és expiatorikus áldozat a keresztyénségben. 13

6) V. ö. Adv. haeret. IV. 18:5; Migne: PGI. VII : 997. és köv.