Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.

I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 7. §. Az oltári szentség tartalmi gazdagságának jelentősége a liturgia fejlődésére

45 elejtése csakis az egyház liturgikus életének egészségére annyira veszedelmes elszegényedéssel, csakis az egész evangélium megcsonkításával lehetséges. E) e Doía. Bármennyire veszedelmes tévelygések fűződjenek is az „áldozat" fogalmához, illetve a keresztyén áldozat fogalmának meghamisításához az egyház liturgikus életében, különösen az oltári szentséggel kapcsolatban, — egészen ki nem hagyhatjuk tárgyalásunk összefüggéséből, mert a ftooí a-gondolat teljes kiküszöbölése a keresztyénség eredeti vallásos tartalmának meghamisítását jelentené. — A szó egyetlen értelmében való ftooía : a golgotai áldozat. Az apostoli keresztyénség számára nem kérdés Jézus Krisztus művének áldozat-jellege. Jézus az Isten Báránya, aki meghal a világ bűnéért, aki áldozati halálával eleget tesz érettünk, helyettünk.

12

9) Jézus Krisztus az egyetlen, tökéletes, örökkévaló főpap,

13

0) — az áldozó: az áldozat,

13

1) hirdeti az egész újtestamentum, különösen pedig a Zsidókhoz írt levél.

33

2) Az is kétségtelen, hogy az Úrvacsora szereztetési igéiben maga a Megváltó mutat rá úgy küszöbönálló halálára, mint az áldozatra: „totkó iaicv ib oGiptá fioo, tö órcép o/^wv őiöó/^evov. . ." (Lukács evang. XXII : 19) és „TOŐTO ?áp latcv tó al/j.A [ioO ríjc dia.^riv.r

lQ TÖ icepi 7roXXwv IX^DVVÓ/-Í£VOV . . (Máté evang. XXVI : 28). — Az oltári szentség tartalmában tehát kétségtelenül megvan az áldozat-momentum, mégpedig az ává/mjotc és az eo/aptatía gondolatával a legszorosabb kapcsolatban. Az oltári szentségnek és a golgotai áldozatnak elválaszthatatlan összefüggése éppúgy nyilvánvaló azon az utolsó éjszakán, az Úr Jézusnak a szentséget szerző cselekvésében, mint az egyháznak azóta Jézus akarata szerint szüntelenül megújuló magasztos szertartásában. — Viszont az is nyilvánvaló, hogy az ősi keresztyénségnek, különösen az apostoli kornak semmi közössége sincs a később uralomra jutó materiális áldozattal. Az apostoli keresztyénség az emberi élet számára nem ismer más áldozatot, mint a hálaadást, az imádást, amely igazi értékű keresztyén áldozattá csakis a Megváltó Jézussal való titokzatos egyesülés révén lesz, még pedig nem másban, mint az ember saját (de már Krisztus tulajdonává, az ő testének tagjává lett) életé12

9) János evang. 1:29, XI:51—52; I. Korint. V:7; I. Péter 1:18—19, 1S

0) Aminthogy Jézus Krisztus: a próféta és ő: a király is. 13

1) Lásd Jní/í'ca-vasárnap epistoláját: Zsid. IX : 11—15. 13

2) Tárgyalásunk összefüggésében különösen figyelemreméltó a X. rész áldozati terminológiája.