Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.

I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 7. §. Az oltári szentség tartalmi gazdagságának jelentősége a liturgia fejlődésére

42 szentségnek a liturgia fejlődésére, gazdagodására olyan nagyjelentőségűvé lett commemoratio, áváfJLVTfjatc. Forrása ott van a szentség szereztetési igéiben, az Üdvözítőnek a keresztfára mutató szavában: . . . „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!" (Lukács evang. XXII: 19). Az áváfjivrjau; tárgya: az Ür Jézus személye, egész élete-munkája, engesztelő áldozatul vállalt szenvedése és életet-szerző halála és feltámadása. Az egyház életének végső alapját Jézus Krisztus egyszeri, de örökké érvényes müve képezi. Éppen annak az erősen eschatologikus kornak liturgikus életében nyer nyomatékos hangsúlyozást az áváfi,v7]aie: az egyház liturgiája az Űr Jézussal való történeti kapcsolatból él! 11

G) A II. században különösen Justinus Martyr emeli ki az oltári szentség ávájAvirjatc-tartalmának liturgikus hatását és ettől az időtől fogva a Jézus Krisztus szenvedésére és halálára való emlékezéstől elválaszthatatlanul jelentkezik az egyház liturgiájában az incarncitio-ra való avoí/m}ot<; is.

11

7) Ez az avá^/VTjCK? él a Clemens-féle liturgiának úrvacsorai részeiben. A praefatio (ává'fopa) imádsága rávezet a szereztetési igékre, amelyekre viszont külön avá/jv^cus-imádság is következik, amelyben a commemoratio hitvallássá és imádássá magasztosul.

11

8) — A megdicsőült Üdvözítőnek az ává/ivrjatc tárgyával, a történeti Jézus Krisztussal való azonossága megvédi az ává/iv7j0t?-t az üres, racionalista „emlékezés"-sé süllyedéstől, amelyben a golgotai oltáron lett váltság csupán a mult történetének egyik letűnt, egyre távolodó tényévé homályosodnék. Az egyháznak a kereszt evangéliumáról szóló és az oltári szentség «oaníptov-erejéből élő eucharistikus bizonyságtevése biztosítja állandóan a keresztyén ává//VTjatc mélységes értelmét: Krisztus müve szüntelenül jelenvaló! 11

6) Az eschatologikus gondolatnak az oltári szentség áváf.mi0i<;lartalmával való felbonthatatlan egységét fejezi ki Pál apostol I. Korint. XI :26-ban: őödxic; yáp éáv eaíKr|xe xöv dpxov xoüxov xal xö jtoxrjpiov jiívrixe, xöv frávaxov xoá3 xupíou x

axayyeXXExe, a^pi ov eWfr]". (A xaxayYÉ?JUXE indicativusi) A szereztetési igének liturgikus alakulását az oltári szentség áváfivíioiq-tartalmával kapcsolatban részletesen tárgyalja Caspari: Nadvaerens Indstiftelseords gudstjenestiige Historie c. tanulmányában ( különlenyomat a norvég Theologisk Tidsskirft 1868. évi X. számából). 11

7) Lásd I. Ápol. 67 :3; Clemen i. m. 3. o.; v. ö. még Brilioth i. m. 71. o. 11

8) Aiaxáyai VIII. 12:38; Clemen i. m. 7. és 8. o. — Az imádság kezdő szava, a n.E]a.vr)|xévoi alakilag is a következő dvdpvri0ig-re utal. Ugyanez az imádság él — bizonyos változásokkal — ma is a római misében, közvetlenül a consecratio után: ,,Unde et memores Domine, nos servi tui, sed et plebs tua sancta, eiusdem Christi Filii tui Domini nostri tam beatae passionis nec non et ab inferis resurrectionis, sed et in coelos gloriosae ascensionis ...". L. Clemen i. m. 17. o.