Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.

I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 7. §. Az oltári szentség tartalmi gazdagságának jelentősége a liturgia fejlődésére

37 issza az én véremet, annak örök élete van". Krisztus teste „bizony étel", Krisztus vére „bizony ital". „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem lakozik és én is abban". — Pál apostol pedig ugyancsak az evangéliumokkal megegyezően hirdeti (I. Korint. XI : 23—30), hogy az Úrvacsora szentsége fioor^ptov. Az evangéliumokkal, különösen János evangéliumának az Úrvacsora szentségének misztériumát hangsúlyozó közleményeivel mindenben megegyezik az első századok vallásossága. Olyan természetes az, liogy egyre növekvőben van annak a tanítványnak a hatása, aki legtovább élt, „akit szeret vala Jézus" és „aki ama vacsora közben is az ő keblén nyugodott". A szereztetési igék misztériuma a legkedvesebb tanítvány szívén keresztül meghódítja már az ősi egyház liturgikus életét.

10

2) A keresztyén sacramentalismus eredeti, integráns része a Jézus Krisztusban lett kinyilatkoztatásnak, amely éppen lényeges tartalma szerint (iuatTÍptov. A görög-római kultúra egész fejlődési területének vallásaival szemben is és az ótestamentum egyoldalúan hangsúlyozott transcendens istenfogalmával szemben is egészen sajátos jellege van a keresztyén-evangélikus sacramentalismusnak: az egész világot átfogó (tehát keresztyén értelemben transcendens!) Istennek a mi emberi történetünkbe való belépését fejezi ki (tehát a keresztyén immanentia értelmében). A különösen János evangéliumából táplálkozó sacramcntalis mystika nyilvánvaló hódító erejét, hatását mutatja Ignatius, akinek az élete részben még az apostoli korra esett (f 115 körül). Ignatius az Efezusbeliekhez írt levelében így szól az oltári szentség [xuatvíptov-jellegéről: „sva aprov xXwvrsc, 8c sarív cpápfxaxov á&avaaíac, ávuSotoc TOÖ {ITJ ájro&avsív, áXXá Cvjv Iv 'ÍTjooö Xpiaup".

10

3) Justinus Martyr pedig, aki olyan hatalmas szószólója az sujjaptOTÍa gondolatának, kezdettől 10

2) Félreértések elkerülése végett megjegyezzük, hogy a [xvo-cripiov szó használatától jó ideig idegenkedik az egyház. Az első századok keresztyénsége annyira tudatában van a keresztyénség isteni eredetének, hogy számára egészen természetes a keresztyén vallásnak, illetve az oltári szentségnek a pogány misztérium-vallásoktól és ezek szertartásaitól való radikális különbözősége. A keresztyénségnek, illetve az Úrvacsora szentségéből élő liturgiának a pogány misztériumokból való „levezetése" csak az ú. n. „liberális teológia" találmánya volt. Ez a — néhány évtizeddel ezelőtt még olyan nagy kedvvel űzött — játék „legfeljebb csak olyan gyermek-betegség symptornájának tekinthető, amelyet az ú. n. vallástörténetnek — egyéb túlságos öntudattal nekiinduló ifjú tudományokkal közösen — át kellett szenvednie". — Brilioth i. m. 91. o. 10

3) Ad Ephes. XX : 2; Migne: PG1. IV : 699. és köv.