Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 7. §. Az oltári szentség tartalmi gazdagságának jelentősége a liturgia fejlődésére
88 fogva tisztában van azzal, hogy az etr/apiaiEa éltető ereje tulajdonképen a fiotKYjpiov-ban van. 10 4) A reális praesentia dogmája nem új alkotás, az in, cum et sub (sc. pane et vino) hitvallásainkban^ nem a lutheri reformáció találmánya, hanem ősi, eredeti keresztyén igazság; ugyanazt fejezi ki, mint a {ioot^pwv. Az oltári szentség ^ooi^ptov-tartalma alaki szempontból is örökértékű kincsekkel gazdagítja az egyház liturgiáját. Az a tény, hogy a liturgia állandó elemévé lett Tersanctus igen hamar a consecratio elé került és közvetlenül a praefatio-imádsághoz kapcsolódott, kétségtelen bizonysága a fju>at7jptov gondolat alakító erejének. Igaz, hogy a későbbi századokban még sok minden befolyásolja, elhomályosítja az egyház liturgiájában a fioorqptov keresztyén-evangélikus tisztaságát, — de ez az egy mindvégig megmarad: Jézus Krisztus jön, a mennyei Király száll hívei közé, hogy ő maga cselekedjék a szentségben és lássa vendégül az oltárához járulókat, — testét és vérét ajándékozva nekik. Az oltári szentség [xuanjpiov-jellege előtérbe nyomulásának köszönheti a liturgia a consecratio után következő Agnus Dei meghonosulását: „Agnus Dei, qui tollis peccata mundi, miserere nobis! — Agnus Dei, qui tollis peccata mundi, miserere nobis! — Agnus Dei, qui tollis peccata mundi, dona nobis pacem!" — Az oltári szentség {JLoaríjpiGv-voltának megtapasztalása, a Megváltó Úr Jézussal való reális communio tudatossá levése hozza magával az eucharistikus öröm előbb még jóformán kizárólagos uralmának halványulását, mert éppen az igazán szent örömtől elválaszthatatlan az emberi méltatlanság érzéséből fakadó alázatosság. A mysterium tremendum térdre késztet. Az oltári szentség ^uaTTÍptov-tartalmának az érvényesülése döntő hatással volt az istentiszteletet megelőző bűnbánati előkészület állandósulására. Nyoma van ennek már a Atoa%r]ban is, de különösen Justinus Martyr idejétől fogva (I. Apol. 66) egészen kétségtelen a bűnvallásnak, a bűnbocsánatért való imádságnak kapcsolata a fioar^piov gondolatával. Az oltári szentség {J-oo^piov-tartalmának tudatossá levése korlátot von az oltár elé, amelyhez csak térdet hajtva, a mea culpa vallástételével, a törödelem útját imádságos lélekkel megjárva érhet fel a gyarló, bűnös ember. 10 4) Hogy mennyire semmi köze sincs a keresztyén liturgia jiuotripiovjellegének a pogány (technikai értelmű) misztérium-szertartásokhoz, azt bizonyítja az a körülmény is, hogy Justinus idegenek előtt egészen nyiltan beszéli el a keresztyén [xuoxrjpiov lefolyását. — János evangéliumával való kapcsolata nyilvánvaló egyébként I. Apol. 66 : 2-ből is; v. ö. Clemen i. m 2. o.
