Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 7. §. Az oltári szentség tartalmi gazdagságának jelentősége a liturgia fejlődésére
36 találkozunk 9 7) és az evangéliumra következő Laus tibi Christe, illetve Gloria tibi Domine doxologiában. 9 8) Végül ha még megemlítjük, hogy a IV. századtól kezdve fokozottabb virágzásnak induló liturgikus himnus-költészet és a különösen is jelentős se^ueníi'a-alkotások igen nagy részben az eucharistikus lelkület hordozói lettek, 9 9) főbb vonásaiban magunk előtt láthatjuk azt a színes gazdagságot, amelyet az istentiszteleti élet középpontját alkotó oltári szentségnek eó^apia ti a-jellege ajándékozott az egyház liturgiájának. B) Moonlípiov. Az oltári szentség legmélységesebb tartalma szerint (Aoanjpiov, mert emberi ésszel fel nem fogható, titokzatos módon reális és személyes közösséget (communio), felülmúlhatatlan egységet (unió mystica) létesít a szentségben önmagát adó Űr Jézus Krisztus és a szentség élvezője között. Az evangéliumban ismételten szó van a mennyek országának titkairól (uLoarrjpia) 10 0) és Pál apostol Istennek elrejtett, egyedül a Jézus Krisztusban kinyilatkoztatott üdvösséges akaratját fioaoíptov-nak nevezi. 10 1) A kifejezés legkülönbözőbb vonatkozásaiból elénk ragyog a kereszt. Az Úr szent vacsorájának szereztetési igéiben mindegyik evangéliumban ott él a Megváltó szava: ,,ez az én testem", „ez az én vérem". János evangéliumában (VI : 26—63), a synoptikus evangéliumok felfogásával teljesen megegyezően — Jézus ,,a mennyei kenyér", ő „az Istennek ama kenyere", ő ,,az életnek a kenyere", amely „az életet adja a világnak". Jézus teste az az „élő kenyér", amelyet ő ad oda „a világ életéért". A racionalisták, a hitetlen zsidók ellenvetésére pedig félre nem érthető módon kijelenti Krisztus Urunk: „ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek", de „aki eszi az én testemet és B 7) Az ótestamentumi lectio elmaradásával az arra következni szokott antifonás zsoltár-rész egyesülve a hallelujával, a graduale nevet nyeri, mert ennek az éneklése alatt járta meg az epistola felolvasása után az ambo-tól visszatérő lector az oltár lépcsőit (gradus). 9 8) Keleten és nyugaton egyaránt eucharistikus jellegű — az evangélium felolvasásánál — a gyertyafény fokozása az oltáron és a tömjénezés is. ") Lásd Dániel i. m. I : 47. és köv.; v. ö. Kay ser: Beiträge zur Geschichte und Erklärung der alten Kirchenhymnen, I : 180. és köv. — Ambrosius püspök (f 397) himnusai (pl. az ádventi Veni, redemptor gentium, vagy a Te Deum laudamus) mellett már ebben az összefüggésben gondolhatunk arra a szinte számtalan középkori himnusra, sequentia és prosa kincsünkre is, amelyek közül igen sokat — evangélikus tartalmuk miatt — a reformáció liturgikus költészete is felhasznált anyanyelvűvé alakuló istentiszteleti életünk gazdagítására. 1 0°) Lásd például Máté evang. XIII : 11. és a párhuzamos helyeket. 10 1) Rom. XVI : 25; Efez. I : 26; Koloss. II : 9.
