Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 7. §. Az oltári szentség tartalmi gazdagságának jelentősége a liturgia fejlődésére
32 A) Eojcccpta-cía. A legelső név, amelyet az egyház az oltári szentség megjelölésére használ. Az evangéliumokban ismételten előfordul az euxapicua szó, mégpedig a hálaadás értelmében: így Máté evang. XIV : 13—21-ben, Márk evang. VI : 32—44-ben, Lukács evang. IX : 10—17-ben, aztán a kenyércsodánál János evang. VI : 1—15-ben, találkozunk vele az emmausi tanítványokról szóló perikopában (Lukács evang. XXIV : 13—35 ), legfőképen pedig ugvanez a kifejezés áll az utolsó vacsora történetében (Máté evang. XXVI : 20—23). 8 9) Pál apostol, aki az oltári szentség neveként általában a xopiaxöv SetTcvov-t használja, I. Korint. X : 16-ban rcomíjpiov eüXofía? (= sö/apiauaO-ról beszél. A II. században már egészen általános neve az oltári szentségnek az só/aptTcía. Az egyház liturgikus életében az Ür szent vacsorájának eucharistikus jellege az uralkodó. 9 0) Clemens Romanus mellett Ignatius imádságaiban is, amelyekben a görög lélek a teremtés misztériumát ünnepli, egészen szétárad az eucharistikus öröm. 9 1) A AiSax"^ IX. és X. fejezetében olyan monumentális erővel feltörő Istenben való öröm pedig annyira meghódította az első századok imádságos lelkületét, hogy — jóllehet az eucharistikus mozzanat idővel természetesen háttérbe szorult az oltári szentség oekonomiájában — azóta sem tűnhetik el egészen az egyház liturgiájából, mert örök értéket képvisel és éppen ezért kiküszöbölése a liturgikus életnek eredeti keresztyén tartalomban való elszegényedést vonná maga után. A görög atyáktól a latinok is átveszik az sD^aptoría-t és Tertullianus, Cyprianus. Augustinus otthonossá teszik nyugaton is. Az oltári szentségnek mint eö^apiotía-nak a liturgia fejlődésére való hatása először is a praefatio-ban jelentkezik. Már a Aiatá^at-ban megőrzött Clemens-féle liturgia, aztán a Canones Hippolyti és Cyprianus egyaránt ismerik (antifonáival együtt) a liturgiának ezt a legjellegzetesebb eucharistikus elemét. A praefatio-imádság első részében (nyilvánvalóan az ősi eucharistikus imádságból való eredet bizonyságaként) még megvan az I. hitágazatra való vonatkozás, de hamarosan áttér a II. hitágazat tartalmára, úgyhogy Jézus Krisztus élete és műve alkotja az imádság centrumát. Mi sem 8 B) Az £Í>xapuxua gyakran váltakozik csereszavával, az evX,OYÍa-val. 9 0) Az angol és a francia nyelvben még ma is leghasználtabb szó az Úrvacsora szentségének megjelölésére az eucharist, illetve eucharistie. 0 1) Ignatus Ad Smyrn. 8; Migne: PGI. V : 713. és köv.
