Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.

I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 6. §. Az egyház liturgiája az első századokban

29 ben is elégséges foglalkoznunk a III. század másik jelentős liturgikus iratával, a Canones Hippolyti-ve\. Hippolytus (f 238 táján) schismatikus római teológus, majd püspök volt. A fennmaradt irat mai alakjában átdolgozás eredménye. Liturgiája az ú. n. egyptomi-aethiopiai egyházi rendtartások egyik változatának tekinthető.

8

1) Liturgikus szövegeket alig ad, ellenben annál jobban megmutatja a folytonos differenciálódásban és organikus alakulásban egyre színesebben gazdagodó liturgia egyes részeit.

8

2) A Canones Hippolyti liturgiáját általában a rövidségre való törekvés jellemzi. Tömörsége különösen az imádságoknál feltűnő. Egyetlen példában magunk előtt láthatjuk az egész liturgiának ezt a jellemző sajátságát. Helyezzük egymás mellé a Const. Apostolorum ú. n. Clemens-féle liturgiájából már az imént megismert üdvözletet és a Canones Hippolyti liturgiájának salutatio-szövegét: ott Jfápic TOÖ TravToxpáxopoc &SOÖ xat. r\ áfárcT] TOÖ xopíoo Yjtiwv 'l/rjaoö Xptaxoö xai ^ xotvwvía TOÖ á-jíoü TuvsöpiaTog IOTCÜ [ÍSTOC 7ráVT(tíV ÖFJLWV"

? itt pedig „ö XÓptOC FJLETOC TtáVTWV Ojj-íöv". — A responsorium mindegyik esetben ugyanaz. — A megfelelőbb tartalomnak alakilag is tökéletesebb kifejezését láthatjuk a praefatio-antifonában: ott „av(i> TÖV VOÖV", — itt pedig .,avb) 6|xwv rá? xapSíac".

8

3) Ez a tömörség, a magasztos tartalomnak minél egyszerűbb, rövidségében is mindent kifejező liturgikus szövegbe foglalása teszi éppen a Aiaxá^ai mellett a Canones Hippolyti liturgiáját valóban értékessé. Iienne már a görög szövegben, keleti nyelvezetben is feltörő nyugati lélek első liturgikus kísérletét láthatjuk, amelynek hamarosan jelentős bizonyságait szolgáltatja az egyház liturgiájának éppen a III. és IV. század határától elkezdődő kétfelé válása: a keleti és nyugati liturgia kialakulása.

8

4) 8

1) V. ö. Brilioth i. m. 40. o. 8

2) Ha már a AiaxávaiClemens-íele liturgiájának gazdagsága méltán ejthette gondolkodóba a figyelmes olvasót, még inkább ezzel az eredménnyel jár — és az első századok keresztyénségével kérkedni szerető „protestáns" puritánizmust egyenesen megdöbbentheti — a Canones Hippolyti liturgikus rendjének áttanulmányozása, mert ez már csaknem minden lényeges részével jelentkező, teljes gazdagságú liturgiát, helyes (tehát: nem római) értelemben vett mise-rítust mutat. Lásd Probst: Liturgie der drei ersten christlichen Jahrhunderte című tanulmányát, amely részletesen foglalkozik az itt érintett kérdéssel. 8

3) Can. 48; Achelis i. m. 188. o. 8

4) A Canones Hippolyti ma ismert alakját feltétlenül jelentős irodalmi átdolgozással, különféle bővítésekkel nyerte. A IV. század elején már jelenlegi alakjában meg kellett lennie. V. ö. Maclean i. m. 156—160. o. — Ez a körülmény szintén az iratnak jóval régebbi kelet-