Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.
I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 6. §. Az egyház liturgiája az első századokban
28 doxologia, Hoscinna és Benedictiis: „Aó$a év utptorotc xai Irci "ffj(: sípT^VTj, év ávO-pcÓTTOtc: soőoxía" wsavvá utqí AaßiS, e6Xo-pr][iévo<; ő épxó{j.evo? év óvóftan xopíoo -9-eöc xópiot; xai E7us<pávY] év waavvá év tot? o^íatott:". 7 3) 19. Communio. Először a püspök vette magához az Űr testének és vérének szentségét (sumptio), ezután következett a kiosztás (distributio), amelynek a során először járultak az oltár szentségéhez a papok, diakonusok, subdiakonusok, stb., aztán szép rendben a gyülekezet tagjai. A distributióban egy diakónus segített a szent szertartást végző püspöknek. Az ostyát a püspök osztotta az oltárhoz járuló híveknek : „Kai 6 (xsv ÉJTÍOXOTTOC; Stőórw ríjv rcpoa'fopáv XáfooV awjxa Xptotoö, xai ó 8bxÓ[lbvoq Xsystw a^v", a diakónus pedig a kelyhet hordozta körül: „xai sztő'.Soú^ Xs^éta)" aíua Xptatoö, irooíptov Cw/jc, xai ő xívtov XS^STÜJ- á^v". 7 4) Az egész distributio-actus alatt az énekesek zsoltárokat énekeltek. 7 5 ) 20. Hálaadó imádság a szentség élvezése után. Ezt az imádságot a diakónus végezte: „MetaXaßovcsc; toö tíf/ioo aw^axoc xai TOÖ u[iiou aifiaroc toö Xptatoö EO )(aptanpw ;J .ev TCÍÍ xata£twaavu »ieTaXaßslv TWV áfíoov aotoö [xoanrjpíoüv, xai rcapaxaXsawjJLsv fiT] el? xpífia, áXX' sic awnjpiav rju-äW Ysvéa^-at, ele a>®éXeiav ^opje xai aa);j.ofToc, sic «poXaxTjv euaeßetas, sl<; acsaiv a[iaptt(j)v, el? COOFJV toö [j.éXXovtos at&voc". 7 6) 21. Áldás és a nép elbocsátása. Az istentisztelet befejezésének első mozzanataként a diakónus felhívta a híveket, hogy boruljanak le Isten színe előtt. 7 7) Erre a püspök a nép felé fordult és megáldotta a gyülekezetet. 7 8) Az egész liturgia utolsó mozzanatát pedig az áldásra következő elbocsátás képezte: „Kai 0 Siáxovos speV a7cóXúeafte év elpTjvj]". 7 9) Erről az igazán monumentális, már elég gazdagon tagolt istentiszteleti rendről olvassuk a At.atá7ai-ban a következő, jelentős igéket: „Taöta írepi rrjc Xatpeíat; őiaiaaaó[is9-a rjjjLStc oí áítóatoXot. 6;JLÍV toi? éTrisxÓTToiq xai toic Trpsoßotepotc xai tőle őtaxóvoL?". 8 0) A A'.aráfai. részletes ismertetése után sokkal rövideb7 :') Aiaxáyai VIII. 13 : 13; Clemen i. m. 8. o. 7 4) Aiaxáyai VIII. 13 : 14—15; Clemen i. m. 8. o. 7 5) Aiaxáyai VIII. 13 : IG; Clemen i. m. 8. o. — Mikor már mindenki élt az Úr testével és vérével, a szentség maradványait a diakonusok az oltárról elvitték a sekrestyébe, megőrzésre (Aiaxáyai VIII. 13:17). A betegek és a hét folyamán jelentkező kommunikánsok így szintén részesülhettek az Úrvacsora szentségében. 7 6) Aiaxáyai VIII. 14 : 2; Clemen i. m. 8. o. 7 7) Aiaxáyai VIII. 15 : 6; Clemen i. m. 8. o. 7 ?) Aiaxáyai VIII. 15 : 7; Clemen i. m. 8. o. — V. ö. Atcixáyou II. 57-el, ahol utalás van az ároni áldás használatára. 7 9) Aiaxáyai VIII. 15 : 10; Clemen i. m. 8. o. 8 0) Aiaxáyai VIII. 15 : 11; Clemen i. m. 8. o.
