Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.

I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 6. §. Az egyház liturgiája az első századokban

26 TOÖ •9-eoö öiá 3-oü XptaTOö aoToö, TCOCVTS«; OOVTÓVOX; TÖV ihöv Siá TOÖ XptaToö aotoö 7rapaxaXéao>{i.ev. ,.",

5

8) az egész könyörgő imádság egyes részeire pedig ismételten a „xöpte éXs7]oov"-nal válaszolt a nép.

5

9) 7. Osculum pacis, amely így történt: „Kai ő Stáxovos £i7cat(o rcáaiv' aarcaaaa&e áXX7]Xooc sv ipiXirjfiaTi a-fti]), Kat áoTraCéaO-waai oí TOÖ xX^poo TÖV ^TTÍOXOZOV, ot Xatxoi ävdpsz voüq Xatxoóc, ai Yovaíxet; rác Yovatxa«;".

6

0) 8. Offertorium, vagyis az Űrnak szánt adományok felajánlása és összegyűjtése, amelyre az egyik diakónus hívta fel a népet: „Mnj Ttc xata uvoc, tic év bnoxpíoEi' opdoi Tcpöq xóptov {xstá <poßou xat xpóiioo SOTÜ)te? wjjisv Tupoa^épeiv".

6

1) Az oblatiónak az oltáron való elhelyezése után (amelyet a püspök a papsággal együtt végzett), ismét 9. salutatio-Ya\ fordult a püspök a gyülekezethez: „TJ Jf^P

1? iravxoxpátopoc •freoö xat RJ AYDWR/] TOÖ xopíov i^töv 'Irjaoö Xptaroö xai xotvuma TOÖ áyíoo icvsó{iaToc ^TW (istá Trávtwv ő-xwv", a gyülekezet pedig így válaszolt: „xat [XSTÁ TOÖ 7TVSÖ[IATÓC <3OD".

6

2) 10. Praefatio, vagyis az Úrvacsora szertartásainak bevezetése. A praefatio a megelőző salutatio-ból, a „sursum corda" antifonáiból és a tulajdonképeni praefatioimádságból áll. A püspök, akit mint liturgust a AtaTá^at szóhasználata itt következetesen áp^tspsúc-nek nevez, a gyülekezet felé fordulva recitálja: „avw TÖV VOÖV", mire mindnyájan ezt felelik: „s'xo;j.ev zpbq TÖV xóptov"; erre a püspök így folytatja: „eö/APNT^oíú^ev TTJ) xopup", a nép pedig ezt válaszolja: „a£iov xat Stxatov".

6

3) Erre a responsoriumra következett a praefatio imádsága, amelyet ugyancsak az ápxtspsöc imádkozott: „a£tov (bc áXTjíhöc; xat Síxatov Trpö 7cávTO)v ávoavsiv os TÖV Ö'OTÍJOC ovTa •ö-eöv TÖV xpö TWV YEVRJTWV ovTa, ob rcäaa TRATPTÁ oopavtj) xat £7ci yjjc óvo[jiáCeTat, TÖV [lóvov aYSWYjTov xat avapxov xat aßaatXeuTOV xat áöéarcoTOV, TÖV ávsvSsvj, TÓV tzccvTÖ? aYaftoö Xopvjyöv, TÖV íráarjc alua? xai ysvécsioc xpsÍTTOva, TÖV TrávTOTS xaTá Tá auTa xai waaÓTtoc; e'xovTa* é£ oo Tá TcávTa, xadárcep sx Ttvoc á<psT7]ptac, sic TÖ sívat rcapfjX&sv... Títép 7cávTWV aot írj 5ó£a, SsaTtOTa TcavToxpáTop. £s Tcpoaxovöatv ÁVÁPAÍ}|Aot oTpaTtat aYY^Xwv, apxafYsXwv, •ö-póvwv, xoptotTÍrcov, apxwv, s£ooaiwv, Sováfxewv, OTpaTtwv aitúvtcov' iá Xspooßip, xat sÉarcTspoya Sspatpi^ rate piév Soaiv XATAXAXÖTCTOVTA TOUC TróSac, TAT? §s őoai Tac xsipaXác, Tatc ős Soat 7rsTÓ|j,sva, xat Xs^ovTa ajia ^tXtatc 5

8) Aiaxáyai VIII. 10 : 2; Clemen i. m. 6. o. 5

9) Aiaxáyai VIII. 6:4, 9; Clemen i. m. 6. o. 6

0) Aiaxáyai VIII. 11 :9; Clemen i. m. 6. o. 6

1) AiaxávaiVIII. 12 :2; Clemen i. m. 7. o. — Az oblatiónak az átvételét megelőzte a püspök részéről a lavatio, amely a Aiaxdvounak: oiJnßoA,ov 3ía-&apóxT]xog ipuxwv ftetí> dvaxeLfievcov" (VIII. 11 : 11). 6

2) Aiaxayai VIII. 12 :4; Clemen i. m. 7 o. 6

3) AiaxáyaL VIII. 12 : 5; Clemen i. m. 7. o.