Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.

I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 6. §. Az egyház liturgiája az első századokban

24 vonatkozó elejtett utalások. így a De oratione c. iratában ismételten említi az egyház fenségének ez a hatalmas megtestesítője, hogy naponként ünneplik a teljes liturgiát (eucharistiát)

4

8) és mint általánosan ismerteket, mindenfelé használatban levőket említi már az úrvacsorai eucharistikus imádság előtt, bevezető responsoriumaival együtt a praefatiót is.

4

9) Az első századoknak eddig ismertetett, töredékszerü emlékei mellett, az ősi egyház liturgikus alkotóerejének bizonyságaként teljesen kiépített istentiszteleti rend is maradt reánk azokban az egyházi rendtartásokban, amelyek éppen a III. századból valók. Ezekben az ősi rendtartásokban, illetve a bennük megőrzött formulázott liturgiákban nem valami új alkotás áll elénk, hanem az elemeiben már eddig is ismert liturgikus részek alakulnak és rendeződnek, hogy a folytonos differenciálódás és az ennek folytán létesülő organikus tagozódás már most, a III. században is mindennél meggyőzőbb tanúbizonyságot tegyen az evangéliumnak szinte megmérhetetlen formai gazdagságáról.

5

0) A III. század ősi egyházi rendtartásai közül csak a két legfontosabbal kívánunk a következőkben részletesebben foglalkozni. Az egyik a Didascalia et constitutiones apostolorum címen ismert Aiatá-j-a: twv áfíwv árroatóXwv Stá KX

YJIASVTOC,

5

1) a másik pedig a Canones Hippolyti,

5

2) Az első századoknak ezzel a két nagyjelentőségű iratával kapcsolatban már évtizedek óta eldöntetlen vita tárgyát képezi az a kérdés, hogy melyiküket illeti meg az elsőbbség, melyikük a régebbi, — vájjon az Antiochia tájékáról származó AiataYai-e, vagy pedig a Canones Hippolyti? — Mivel ennek a kérdésnek tüzetesebb megvizsgálása messzire meghaladná tanulmányunk keretét, meg kell elé4

S) De oratione 18; Clemen i. m. 5. o. — Cyprianus már ismeri a naponkénti imádságos istentiszteleteket is. A nyilvános istentiszteleti imádság órái, a horae canonicae már kialakulóban vannak. L. De oratione 8. és 34—35. idevonatkozó adatait; Clemen i. m. 5. o. 4

9} De oratione 31: „Ideo et sacerdos ante orationem praefatione praemissa parat fratrum mentes dicendo: Sursum corda; ut dum respondet plebs: Habemus ad Dominum, admonetur nihil aliud se quam Dominum cogitare debere .. .". — Clemen i. m. 5. o. 5

0) Ezeknek az ősi egyházi rendtartásoknak az összefüggését tartalmuk ismertetésével együtt részletesen tárgyalja Maclean: The Ancient Church Orders c. művében. 5

1) A AiaxáYou szövegét lásd Migne: PGI. I : 555. és köv. — A teljes szöveg legjobb kiadása jelenleg is Funk: Didascalia et constitutiones apostolorum. 5

2) Szövegét lásd H. Achelis: Die Canones Hippolyti c. magyarázatos kiadásában.