Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.

I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 6. §. Az egyház liturgiája az első századokban

24 vonatkozó elejtett utalások. így a De oratione c. iratában ismételten említi az egyház fenségének ez a hatalmas meg­testesítője, hogy naponként ünneplik a teljes liturgiát (eucha­ristiát) 4 8) és mint általánosan ismerteket, mindenfelé hasz­nálatban levőket említi már az úrvacsorai eucharistikus imádság előtt, bevezető responsoriumaival együtt a prae­fatiót is. 4 9) Az első századoknak eddig ismertetett, töredékszerü emlékei mellett, az ősi egyház liturgikus alkotóerejének bizonyságaként teljesen kiépített istentiszteleti rend is maradt reánk azokban az egyházi rendtartásokban, ame­lyek éppen a III. századból valók. Ezekben az ősi rendtar­tásokban, illetve a bennük megőrzött formulázott litur­giákban nem valami új alkotás áll elénk, hanem az elemei­ben már eddig is ismert liturgikus részek alakulnak és rendeződnek, hogy a folytonos differenciálódás és az ennek folytán létesülő organikus tagozódás már most, a III. szá­zadban is mindennél meggyőzőbb tanúbizonyságot tegyen az evangéliumnak szinte megmérhetetlen formai gazdag­ságáról. 5 0) A III. század ősi egyházi rendtartásai közül csak a két legfontosabbal kívánunk a következőkben részletesebben foglalkozni. Az egyik a Didascalia et constitutiones aposto­lorum címen ismert Aiatá-j-a: twv áfíwv árroatóXwv Stá KX YJIASV­TOC, 5 1) a másik pedig a Canones Hippolyti, 5 2) Az első századoknak ezzel a két nagyjelentőségű ira­tával kapcsolatban már évtizedek óta eldöntetlen vita tár­gyát képezi az a kérdés, hogy melyiküket illeti meg az elsőbbség, melyikük a régebbi, — vájjon az Antiochia tájé­káról származó AiataYai-e, vagy pedig a Canones Hippo­lyti? — Mivel ennek a kérdésnek tüzetesebb megvizsgálása messzire meghaladná tanulmányunk keretét, meg kell elé­4 S) De oratione 18; Clemen i. m. 5. o. — Cyprianus már ismeri a naponkénti imádságos istentiszteleteket is. A nyilvános istentiszteleti imádság órái, a horae canonicae már kialakulóban vannak. L. De ora­tione 8. és 34—35. idevonatkozó adatait; Clemen i. m. 5. o. 4 9} De oratione 31: „Ideo et sacerdos ante orationem praefatione praemissa parat fratrum mentes dicendo: Sursum corda; ut dum respondet plebs: Habemus ad Dominum, admonetur nihil aliud se quam Dominum cogitare debere .. .". — Clemen i. m. 5. o. 5 0) Ezeknek az ősi egyházi rendtartásoknak az összefüggését tar­talmuk ismertetésével együtt részletesen tárgyalja Maclean: The Ancient Church Orders c. művében. 5 1) A AiaxáYou szövegét lásd Migne: PGI. I : 555. és köv. — A teljes szöveg legjobb kiadása jelenleg is Funk: Didascalia et constitu­tiones apostolorum. 5 2) Szövegét lásd H. Achelis: Die Canones Hippolyti c. magyará­zatos kiadásában.

Next

/
Thumbnails
Contents