Jánossy Lajos: Az evangélikus liturgia megújhodása történeti és elvi alapon. Budapest 1932.

I. RÉSZ. A liturgia kialakulása és története - 6. §. Az egyház liturgiája az első századokban

21 bau.

3

7) Justinus I. apológiájának 65—67. fejezetében előttünk áll fővonásaiban a II. század első felének liturgiája.

3

8) A 65. és 66. fejezet az újkeresztyének első Űrvacsorájáról közöl tudósítást, amelyben az Úrvacsora szentsége éppen úgy so^apiaría néven szerepel, mint ahogyan eoxaptcma az a Aiöaxí] számára

3

9); a 67. fejezet pedig a vasárnapi istentiszteletről szól. Justinus közleményei minden tekintetben igen figyelemreméltóak, hiszen liturgiája mintául szolgál a következő évszázadoknak is. Fontos azonkívül Justinus liturgikus közleményeivel kapcsolatban az a körülmény is, hogy éppen az egyház istentiszteleti életében milyen nagyon hangsúlyozza az Úrvacsora szentségének centrális jelentőségét. Mi sem bizonyítja jobban az első századok liturgikus fejlődésének az egészséges voltát, mint éppen az a tény, hogy amiként a Justinust megelőző nemzedéknél, az apostolokat még személyesen ismerő első generációnál, úgy őnála is egészen magától-értetődően képezi a vasárnapi istentiszteletnek csúcspontját a keresztyén liturgia legintegránsabb, igazi alkotórésze, az Úrvacsora szentsége.

4

0) Ezért szól róla olyan részletességgel az istentisztelet tárgyalásánál. Először is megemlíti, hogy nem valami közönséges étel és ital kerül az Úr szent vacsorájában kiosztásra, hanem „OV tpÓTTOV Siá AÓfOO ftsoo aapxoiro^&st«; 'ITJOOÖS Xptatöf; Ó OíüT7]p xai aápxa xai aíaa U7rsp atorqpíac ^(JUOV fajfev, outcoc xai zr\v 8i' eö/Tjc ^ófou toü Ttap' aótoö soxapiatTj&etoav tpotprjv, s£ rj<Z aijJLa xai aápxss xatá fietapoX-íjv tpé^ovtat Tjjjiwv, sxeívoo toö aapxoronfjd-evTo? 'ITJOOÖ xai aápxa xai aíp.a ISiSáx^^ev elvat...".

4

1) Az idézett szöveghez ezen a ponton kapcsolódnak egészen közvetlenül a szereztetési igék. 3

7) A III. sz. egyházatyái ellenben már éppen a „disciplina arcani" meghonosodása miatt vonakodnak a szent mysteriumokról a nagy nyilvánosság előtt szólni, amint ezt különben Tertullianus (f 220 táján) nyíltan ki is mondja Apologeticus c. művének VII. fejezetében. 3

8) Közölve: Clemen i. m. 2. és 3. o. alapján. 3

9) Lásd Justinus Marti]r Apol. I. 66 : l-ben: „xai f| xpocpi] CUJTTI xaXelxai nap' r)fx!v eúxapiOTÍa..— Clemen i. m. 2. o., v. ö. Aiöax>i XIV : 1. 4

0) Az Úrvacsora szentségének jelentőségét Justinus életében és rajta keresztül a II. század liturgikus életében mély analízissel mutatja meg Goudenough: The Theology of Justin the Martyr c. művében. L. idevonatkozóan különösen a 312. és köv. o. 4

1) Justinus Apol. I. 66:2; Clemen i. m. 2. o. Brilioth (i. m. 35. o.) felveti itt a kérdést, hogy mi lehet a szövegben előforduló hóyoc, jelentése és azt a feleletet adja, hogy amiképen az inkarnáció csodája az Ige állal történt, éppen úgy hoz létre a hálaadás igéje (az eucharistikus imádság) új teremtést az Úrvacsora szentségének földi elemeiben. A TOÜ icap' autov-ban az autoü természetesen Jézus Krisztusra vonatkozik.